Perczel Sándor (1778 Börzsöny -1861) Perczel Sándor (I. Gábor fia, II. Gábor öccse) fiatal korában részt vett a Napóleon elleni háborúkban. Súlyos sérülései miatt néhány év múlva leszerelt. Sokoldalú szellemi érdeklődés jellemezte. Rendszeresen olvasott, főleg a német és a francia politikai művek érdekelték. Folyóiratot járatott, könyvtárában történelmi, földrajzi, természettani, csillagászati, bölcseleti, statisztikai művek sorakoztak. (A családi könyvtár jelentős részét ma a Tolna megyei Levéltár őrzi.) Perczel Sándor a „latin tudományok fogyatékossága miatt" nem vállalta el a Baranya megyei alispáni hivatal vezetését. Inkább a birtokait korszerűsítette, és szakszerűen irányította. A Kajdachy Erzsébettel kötött házasságából huszonegy gyermek született (tizenöt érte meg a felnőttkort). Az apa a családi birtok jövedelméből példamutatóan gondoskodott gyermekei neveléséről. A fiúk színvonalas iskoláztatása érdekében Pesten lakást tartott fenn, és közel egy évtizeden át Vörösmarty Mihályt házitanítónak és nevelőnek alkalmazta. Baranya és Tolna megye táblabírájaként a közéletben csak mérsékelt szerepet vállalt. A reformeszmék ismerője és híve volt, de a pártpolitikai csatározásoktól távol tartotta magát, azokba közvetlenül nem kapcsolódott be. Ebben közrejátszott az is, hogy 1836-ban meghalt a felesége. Öt évi özvegység után, 1841-ben Mirtinger Annával kötött házasságot. A Bonyhádon, Tolnában és Baranyában köztiszteletnek örvendő Perczel Sándor Bécsben halt meg holttestét a cikói templom kriptájában helyezték el.