Perczel Mór és Sárközy Júlia síremléke, kálvária Bonyhád. Bonyhád újkori története szorosan összefonódott a Perczel család történetével. A család őse a XVI. században került Magyarországra, részt vett a török ellenes honvédelemben. 1582-ben Rudolf császártól német birodalmi címeres levelet, s 1593-ban lovagi címet nyert. A magyar nemességet Lipót királytól 1697-ben kapták meg. A bonyhádi ág megalapítója Perczel József már Tolna vármegye alispánja volt. Az ő unokájának, Perczel Sándornak volt hetedik gyermeke Perczel Mór. Perczel Sándor jószívű, de katonás természetű, inkább konzervatív gondolkodású, nyers modorú ember volt. Anyja Kajdachy Erzsébet 21 gyermeknek adott életet. A család élete Börzsönyben, Bonyhádon és Pesten zajlott. 1817-től tanítójuk a későbbi magyar költőfejedelem, Vörösmarty Mihály volt, aki 3 év kihagyással, 1826-ig nevelte az ifjakat. Perczel Mór így emlékezett meg Vörösmartyról: „Ami nemes érzéseket, fogékonyságot a jó és szép iránt, s kivált hazaszeretetet, s szabadelvű hajlamokat belénk a természet ültetett, azokat gondosan ő fejtette, emelte és erősítette.” A fiatal Perczelt 1827-ben vették fel hadapródnak, ezzel élete szorosan kötődött a katonasághoz, s később az 1830-as évektől a politikai élethez. A karrierje a reformkori Magyarországon gyorsan emelkedett. Hamar felfigyeltek a lobbanékony természetű, mindig nyersen szókimondó, lángoló szónokra. Előbb a vármegyei közéletben töltött be különböző tisztségeket, majd 1843-tól a pozsonyi Országgyűlés tagjaként vált híressé a fiatal radikális bonyhádi politikus. Közben ismerte meg és kötött 1844-ben házasságot Sárközy Júliával, aki mindvégig hű társa maradt és hihetetlen szívóssággal és akaraterővel támogatta élete során.