K. L. Z.: Dugó története
L. Dávid visszaemlékezésében családi események, rokonok, a szomszédság jelennek meg, Dávid gyerekként élte meg a vészkorszak hónapjait. Nyíregyházán laktak, a Síp utcában. Édesanyja Hodászról származott. A családnak fűszerboltja volt. Dávid beszámol a németek tervéről, mely szerint Magyarországnak vissza kellene foglalnia Erdélyt, valamint a náci csapatok átvonulásáról, Jugoszlávia felé. Édesapja munkaszolgálatos volt Ukrajnában. L.-ket Nyíregyházáról vitték el később Birkenauba. Említi, hogy a 60.000 főből 6000 maradt a városban a háború végére. L.-ket 1942 áprilisában édesapját katonák vitték el a munkaszolgálat szabadságából, később hazaengedték, az ukrajnai történtekről és a varsói gettólázadásról sokat mesélt. A család szűkösen, de megvolt 1944-ig. Ekkor az ismert fordulat következett. Március 19. után megkezdődtek a csendőri akciók, a sárga csillag kötelezettsége, a gyűlölethullám, L.-k bankszámláját zárolták. Később gettót alakítottak ki a L. által meghatározott területen. (Egy család szökéséről számol be L., akiket elkaptak, és visszahurcoltak a gettóba. A gettóparancsnok a két szülőt és tíz gyermeket kivégeztette a sorakozótéren.). Keleten történő munkaszolgálat hírével egy napon a nyíregyházai zsidóságot deportálták Birkenauba, L. az eltöltött hónapok mindennapjairól számol be. L. az úgynevezett 11-es barakkba került később, a megsemmisítő részlegbe több száz magyar gyerekkel együtt. Már ruha nélkül állt a lángok előtt, amikor „programváltozás” történt, és a gyerekeket visszairányították krumpliszsákot cipelni. Az ún. 13-as barakk ugyanezt a kálváriát járta végig, de őket nem parancsolták vissza. L. nagyon legyengült, és majdnem éhenhalt. Birkenauból Altheimerbe irányították át őket, majd Mauthausenbe és Gunskirchenbe. L. említése szerint itt 17.000 zsidó ember volt összegyűjtve. A felszabadító csapatok megérkezése után a foglyok hozzájutottak az élelmiszertartalékokhoz. L. rengeteg halottról számol be. Welz-be [Wels, Ausztria], majd a hörsingi kórházba került. Visszajutott Budapestre, onnan Nyíregyházára. Bátyja is hazatért, ő Buchenwald mellé került édesapjukkal együtt, bátyja mellett egy unokatestvérük maradt még életben. A keresztény jóbarátok, jó ismerősök megmaradtak, becsülettel visszaadták a Leitner-fiúknak a megőrzésre hagyott dolgokat. Később Dávid izraelbe ment tanulni. Édesanyjuk nővére két év után tért haza Nyíregyházára, Bergen-Belsenből Svédországba ment, onnan vissza Magyarországra. L. Dávid további családi gyarapodással, a túlélő rokonok leszármazottainak bemutatásával zárja sorait.
In reminiscences of Dávid L. there are home events, kins and the neighbors appeared. David experienced the war as a child. He and his family lived in Nyíregyháza, in Síp street. His mother originde from Hodász. The family had a grocery. Dávid reports about the plan of Germans that Hungary would have to reoccupate Transylvania, as well as the transit march of Germans troops forward to Yugoslavia. His father was at forced labor in Ukraine. The L. family were deported to Birkenau from Nyíregyháza. He mentions the 6000 remaining persons from 60.000 by the end of the war. His father was deported in April of 1942, later he return and told about the happenings in Ukraine and Warsaw ghetto rebellion. The family lived relatively good to 1944. Then the well-known change occured. On 19th of March the gendarme actions started with the obligation of wearing of yellow star, the hatewaves. Account of L. was locked. Later the ghetto was made on place by determination of Dávid. (L. reports about an escape of a family who caught by the capos, and return the ghetto. The commander of the ghetto executed ten children and the parents). By a news to forced labor at the East, all the Jewish people deported to Birkenau, L. reports about spent months. Later L. got to so-called barrack 11, the annihilating department, with many of hundred Hungarian children. He was standing in front of the flames, when ’change of programme’ was, children were led back to toting potato sacks. The fate of so-called barrack 13 was the same, but they weren’t led back. L. was very weak, almost he died. From Birkenau the group got to Altheimer, later to Mauthausen and Gunskirchen. According to mentions of L., here 17.000 Jewish people were gathered. After the liberator troops, prisoners got to food reserves. L. reports about huge number of deads. From here he got to Welz [Wels, Austria], then the Hörsing hospital. He returned to Budapest, front here to Nyíregyháza. His brother also returned, he was near Buchenwald with their father, next to his brother a cousin stayed alive too. Christian friends stayed, they gave back all the values with honor. Sister of their mother returned to Nyíregyházára from Bergen-Belsen, she went to Sweden, from there to Hungary. L. closes his lines further home informations, representation of descendants of survivor kins.
Cím(ek), nyelv | |
---|---|
nyelv | magyar |
Tárgy, tartalom, célközönség | |
tárgy | visszaemlékezés |
tárgy | deportálás |
Személyek, testületek | |
létrehozó/szerző | L. Dávid |
kiadó | Holokauszt Emlékközpont |
Tér- és időbeli vonatkozás | |
kiadás/létrehozás helye | Budapest |
térbeli vonatkozás | Nyíregyháza |
térbeli vonatkozás | Mauthausen |
térbeli vonatkozás | Gunskirchen |
térbeli vonatkozás | Altheimer |
az eredeti tárgy földrajzi fekvése | Budapest |
hivatalos kibocsátás | 2011-01-01 |
időbeli vonatkozás | 1944-1945 |
Jellemzők | |
hordozó | papír |
méret | 58 p |
formátum | |
Jogi információk | |
jogtulajdonos | Holokauszt Emlékközpont |
hozzáférési jogok | Kutatási engedéllyel hozzáférhető |
Forrás, azonosítók | |
forrás | Holokauszt Emlékközpont |
leltári szám/regisztrációs szám | 2011.626.1 |