Az ember holtig tanul
Keleti István Pinceszínháza laboratóriuma volt a szabadságnak A láthatatlan magyar színháztörténet érdemdús része a Pinceszínház. Kívül szerveződött a hivatásos színház érdeklődési falain. Kívül az egykori kecskeméti városkapun, a máig helyén álló Két Oroszlán vendégfogadó háta mögött, a Török Pál utcában kitakarítottak egy szolgálaton kívüli szenespincét, falait kifestették, színpadot emeltek terébe, a nézőknek székeket kerítettek. A művelődési házban föld alatti színház kezdett működni. Harminc éve is ennek. Bende Miklós színházi rendező alapította. A semmiből való színházszervezésben előélete volt: korábban rábeszélte az Erdészeti Főigazgatóság miniszteri rangú vezetőjét, hogy a kultúrával gyengén ellátott erdőkerülők számára alapítsanak Erdész Színházat. Működött is a főként fakitermelési drámákat bemutató vándortársulat. Bende után néhány percre Léner Péter igazgatta a szenespincét. Végül átvette a tengő-lengő intézményt a Népművelési Intézet két előadója: a színházi életből kiszorult Keleti István és a színházi életből kiszökött Mezei Éva.
Cím(ek), nyelv | |
---|---|
nyelv | magyar |
Tárgy, tartalom, célközönség | |
tárgy | ujságcikk |
Személyek, testületek | |
létrehozó/szerző | Molnár Gál Péter |
kiadó | Szinhaz.hu |
Tér- és időbeli vonatkozás | |
dátum | 2005-10-21 |
időbeli vonatkozás | 2005-10-21 |
Jellemzők | |
méret | 222,4 KB |
formátum | |
Jogi információk | |
jogtulajdonos | Molnár Gál Péter örökösei |
hozzáférési jogok | Kutatási engedéllyel hozzáférhető |