Müller Péter, aki olyan sikerrel vitte színpadra a vendéglői zeneszerző-zongorista Seress Rezső figuráját, a Szomorú vasárnapot tűzve életrajzszínműve homlokára, a nemzetközileg ismert vámpír-alakítót tette meg színpadi munkája főszereplőjévé. A lényegében roppant monológnak megírt, szűk szobákban, magánkórtermekben játszódó monodrámát a Madách tévedésből nem a kamaraszínházában vette műsorára, hanem abban az új épületben kezdte el próbálni, ahol a színpad gyűrűs forgószínpada, olajozottan működő süllyesztőgépei gyermekded módon izgatják egyelőre a rendezőket.