"Börcsök Enikő hevederbe hasalva körülrepüli a vígszínházi padlástérben a három oldalra ültetett közönség feje felett a nézőteret, eközben gyermekszoba-halandzsa monológot mond. Így kezdődik Caryl Churchill drámájának, Az iglicnek előadása. Megváltozik a nehézkedési erő. A szavak is könnyedén szárnyalnak a levegőbe. A mese is fölrepül a dajkamesék és varázsszövegek elbűbájolóan elkábító világába. Szópantomim. A szavak értelmesnek hallatszanak, de ravaszdian nem fogalmakat hordoznak, nem a szokványcselekmény bonyolításához segédkeznek."