Illedelmesen félrefordítja fejét színházi közvéleményünk, mintha egy ismerős nyugdíjast koldulni látna az utcán. Észrevehetnénk nyugodtan. Semmi illetlen nincsen abban, hogy miután erősen meggyérült a színészi mellékjövedelmek lehetősége (film, tv, rádió, szinkron stb.), más kereset után néztek azok, akik a színházi fizetésükből megélni nem tudnak, és nem akarják a szereposztói szeszélyeknek kiszolgáltatni színészsorsukat: megkockáztatják eljátszani azokat a szerepeket, melyeket anyaszínházukban nem kapnának meg.