A visszaemlékezés a szabadkai zsidóság történetével kezdődik, László életrajzával kapcsolatban írja: Szabadka Városi Tanácsa 1788-tól engedélyezte a Hitközség hivatalos működését, imaházat építhettek, majd iskolát, a kereskedelem jól működött, de a letelepedés még nem engedélyezett. 1770-80 körül rendelet alapján német vezetéknevet kellett a zsidóknak felvenni. 1820-ra (Szabadka ekkor királyi város), a zsidóságot alkalmazkodásra kötelezik, a különböző jogi és nyelvi kötöttségek léptek fel, II. József iskolakötelezettséget vezetett be, külön a zsidóság számára felállítható iskolákkal, tanítókkal. 1848 körül pogromokról és egyéb jogsértésekről ír László. A zsidók emellett hősiesen vettek részt a forradalmi eseményekben, a szerbekkel együttműködve. László beszámol a fontosabb szabadkai zsidósággal kapcsolatos eseményekről, majd rátér életrajzi vonatkozásaira, sok nevet, a város ismerős zsidó családjainak életét, az iskolát említve. Az 1930-as években László 10-13 éves. A magyar hadsereg 1941. április 11-én foglalja el Szerbiát, László rokonai Magyarországra utaznak át, de 1944-ben ők is bajba kerülnek. Trianon előtti állapotokra hivatkozva szállják meg Bácskát és Szabadkát is, Horthy véresebb viselkedést rendel el az egyébként lakosságtól mentes területen, Jugoszlávia a térséget evakuáltatta. Közben megemlíti a szabadkai [és általában] a cionista mozgalom alakulását, mozgalmait. A szabadkai zsidóság vagyonát, ingóságait és ingatlanait elkobozták (földeket, gyárakat, malmokat, kereskedők üzleteit, részvények, gyógyszertárak, stb). A cionisták gyújtogattak, László is beletartozott ebbe a helyi mozgalmi csoportba, többeket letartóztattak, és a szabadkai Sárga Házba kerültek kínzás végett; kommunista akciókkal is vádolták őket. 116 személyt kínoztak és tartottak fogva, ebből 24-et halálara ítéltek a Magyar Királyi Főhadiszállás Rögtönítélő Bírósága által. László a Sárga Házból internáló táborba kerül, még nincs 16 éves, elítélni nem tudják. Később munkaszolgálatra hívják be a vajdasági magyar és szerb zsidó férfiakat, 21-48 év között. László említése szerint Szabadkán 6105 zsidó élt, ebből 3000-3500 nem lett internálva, 1944 áprilisáig. László 1944. június 5-én kerül vagonba, Pestre kerülnek, csillaghegyi téglagyárba. Sok ismerőse, barátja egyelőre Szabadkán marad a gettóban. Lászlót és századát 1944 novemberében gyalogmenetben hajtották a munkaszolgálat téglagyári helyszínéről Székesfehérvár felé, itt veszélessé vált az út az orosz jelenlét miatt, a csapatot pestre irányították vissza. A háború végén László végül Budapesten marad, később visszautazik Szabadkára. 1945-ben csatlakozik a Slavka Slandra nevű „Ütő Brigádba”, a jugoszláv felszabadító hadsereg egyik szárnyába. László azóta is Szabadkán él. Felesége, Lea június második felében kerül ki Auschwitzba, de túlélte, majd 1948-ban Izraelbe ment.

The remembrance tells about history of Szabadka Jewry. László later writes about his biography: Szabadka City Council allowed to he ofiicial function of the Community, they could to build a tabemacle, later school, the commerce functioned well, but the settling isn’t allowed yet. About in the 1770-1780, the family name had to be chabged to a German one for Jewish people. Until 1820 (Szabadka then is a royal city), Jewry obliged to assimilation, and there were several linguistic and juristic limitations, Joseph the II. ordered the compulsory, for Jews too with schools and teachers. In time of 1848 László writes about the pogroms and other juristic infringements. On the other hand, the Jews participated in revolution’s events doughtily, cooperated with Serbians. László reports about the more important events and continues with his biographic concerns, mentions lots of names, families and history of schools and the general life in Szabadka. In the 1930s László is 10-13 years old. The Hungarian army occupated Serbia on 11st of April of 1941. Kins of László moved to Hungary, but in 1944 they got into trouble. Hungary refers to the before times of Trianon, occupated to Bácska and Szabadka too, Horthy ordered a bloodier behaviour on, otherwise, evacuated by Yugoslavia areas. In the course he mentions the activity of Zionist movement in Szabadka. The wealth, personalties and real estates were seized (lands, firms, mills, shops of merchants, shares, pharmacies, etc). Zionists set fires, László also participated in this local group, more of them were arrested, and they got into Yellow House, for torment; they were charged with communist actions. 116 persons were tortured and imprisoned, from them 24 were executed by summary court of Hungarian Royal Headquarters. László got from Yellow House to an internment camp, he isn’t 16 years old yet, so he could’t be judged. Later he got into forced labor, among with 21-48 years old Hungarian and Serbian men at Vajdaság. According to László’s mention in Szabadka there were 6105 Jews, from them 3000-3500 persons weren’t internated, until April of 1944. László got into a car on 5th of June, they got to Pest, at brick factory in Csillaghegy. More of his friends and acquainted persons stayed in Szabadka for a while in the ghetto. László and his coy herded on foot to Székesfehérvár from brick factory in November of 1944, but here the situation was dangraous by appearance of Russians, the group led back forward Pest. At the end of the war, László had stayed in Budapest, later he travelled to Szabadka. In 1945, he joined to Slavka Slandra group, a sub branch of Yugoslavian liberator army. László lived in Szabadka thence. His wife, Lea got in Auschwitz in the second part of June of 1944, but she survive it, and moved to Israel in 1948.