A lágerben töltött idő egy szakaszáról ír. Eno [így írja nevét] bariton operaénekes. Cormons-ban született 1919. március 11-én. M. felsőfokú zenei tanulmányokat folytatott, később nagyszabású színházakban, előadóközpontokban lépett fel. 88 évesen írta meg visszaemlékezését. Barátai mind elpusztultak a táborokban. A M. általi kézirat a történtekről, melyből könyv is készült, a Fondazione Archivo Diaristico Nazionale di Arezzo archívumában van. M. megjárta Mauthausen, Dachau, Melk, Ebensee táborait. 1944-ben Olaszországban a Regimento a vörös háromszöggel jelzett politikailag nem megfelelő személyeket üldözte a legelső mozgósítások alkalmával. M. 11 hónapot töltött táborban, az amerikai felszabadító csapatok megérkezéséig. Olaszország felszabadításában elismerték részvételét. 1944-ben razziák által letartóztatták őket, majd Bertesgadenbe kerültek, ahonnan megszökött M.. Később újból letartóztatták, a deportáltakkal Auschwitzba került, majd Dachauba. M. részletezi az eseményeket, a körülményeket, minden éhezéssel töltött napra emlékszik. Mauthausen volt a következő helyszín, itt említi M. a politikai foglyok vörös háromszöggel megkülönböztetett csoportját. A Campo di Sterminio-ként [Vernichtungslager, azaz megsemmisítő tábor] emlegetett helyen voltak Mauthausenben. Naponta haltak meg foglyok. Megismerkedett F. Ferenccel, a magyar orvossal, aki szintén éneket tanult (tenor). Említ egy másik magyar származású foglyot (Harry-ként nevezi meg), aki helyettes blokk-vezetőként funkcionált. Fellner megpróbált M.-nak „jobb” munkát szerezni. M. említ egy cigány származású Ulj-ként megnevezett kápót, aki rettegett mészáros hírében állt. Később megtalálták a francia foglyokat az irodán, akiknek a tábor regisztrációs ügyeivel kellett foglalkozniuk. A 17-es blokk volt a Revier-blokk, a kórházrészleg. M. F. Ferenccel együtt került ide. M. megemlít három olasz katonát, akik jól bántak velük. Egyikük 1945 januárjában halt meg, másikuk 1944 novemberében, 1945-ben eltűnt. A felszabaduláskor Vöröskeresztesekkel találkoztak a táborban, Ebensee-ben a CRI [Croce Rossa Italiana] szolgálata segített nekik. M. visszajutott Olaszországba. Említése szerint a két kegyetlen kápót elítélték. M. később kapcsolatba került a PCI-vel [Partito Comunista Italiano].

Reminiscence of Enno M. tells about the spent time in camps. Enno (in some places is Eno) is a bariton opera singer. He was born on 11st of March of 1919. M. studied music and singing in superlative education, later he acted at great theatres, cultural centres. He writes this reminiscence when he was 88 years old. All of his friends perished in camps. Fondazione Archivo Diaristico Nazionale di Arezzo archive preserved his manuscript document about his story, from this story a book had made. M. was in Mauthausen, Dachau, Melk, Ebensee camps. In 1944 in Italy the first movements pursued the politically non-suitable perssons by Regimento. They were signed with a red triangle. M. spent eleven months totally in camps, during the arrival of American troops. In liberation of Italy, he was recognized. In 1944, by a roundup, he was arrested, and got to Bertesgaden, from here he escaped. By another arresting, he got to Auschwitz and later to Dachau. M. writes about events and circumstances in detail, he mentions the everyday hunger. Next stop was Mauthausen, here M. mentions the red triangle-group. The name of this camp was a Campo di Sterminio (extermination camp). Prisoners died day by day. He met with Ferenc F., the Hungarian doctor, who also learnt singing, He mentions an other prisoner, ’Harry’, who was vice-capo. Fellner tried to acquired a better job for M.. Enno mentions an other capo, a gipsy man, who was very cruel. Later the group found French prisoners in offices, they had to occupate with registration affairs. The block 17 the block Revier, the hospital-department. M. got here with F. M. mentions three italian soldiers, who were good people, and they treated with them humanely. One of them died in January of 1945, the other one died in November of 1944, the third person disappeared in 1945. The group met with members of Red Cross at the liberation, in Ebensee the CRI (Italian Red Cross) supported to them. M. returned to italy. He mentions, that two atrocious capos were sentenced. M. later came in contact with PCI, the Italian Communist Party.