1944. június 12-én a Józsefvárosi pályaudvarról indították Györgyéket Jászberénybe. Hatvanban regisztráció történt, majd a munkaszolgálat hivatalosan is megkezdődött. Négy barátjával együtt próbáltak maradni. Az értékeiket elszedték. A hatvani gettó már kialakítva állt, a keresztényeket, ha volt ilyen személy, kiválogatták. Civil lakosság csoportja érkezik a meghatározott nagyságú csomagokkal, gyerekekkel. György százada 260 fő feletti volt, az összlétszám az 1275-ből 750 maradt. Miskolc felé indulnak. Az elvett iratokat a németek elégetik, György ezt még látja a vagon résein át. Az állomásokon megállt a szerelvény, vizet kapnak, de hamar elfogy. Egy bajtárssal György szökést tervez. Egy félretolt vagonban bújtak el és éjjel ennek néhány kiszedett deszkáján át másznak ki a túloldalra, némi élelemmel felszerelkezve. A szerelvény közben elindult, Györgyöt nem vették észre a katonák. Itt már egyes szám elő személyben ír, bajtársairól nem esik szó. Június 14-én érkezett egy vasúti őrházhoz, Emődre. Itt véget ér a visszaemlékezés.

The story happened in June of 1944. The coy was started from railway station of Józsefváros to Jászberény. In Hatvan there was a registration, then the military forced labor officially departed. György tried to stay together with his four friends. Money, jewelleries and watches, documents were confiscated from them. The ghetto in Hatvan was formed, Christians – if there was anybody – picked up. A group of civil population arrived here, with determined packages, and children. Coy of György was with up to 260 persons, the total number of camp was 1275, from this there were 750 persons to relegation. They led to Miskolc. The seized documents were burnt by Germans, György have been watching it through holes of the car, before department. The train stopped on evers stations, they got water, but it soon run out. György planned an escape with one of his fellows. They hid in a car puched aside, with some food. Meanwhile the train started, but soldiers didn’t observed György. he writes here just about himself, without his fellows. On 14th of June he arrived in Emőd, to a railway guardhouse. The remembrance ends here.