M. Katalin beszámol, hogy 1944 novemberében nyilas katonák jelentek meg a budapesti házban, a nőket összegyűjteni. Katalinék Németországba kerültek. Elbeszélése szerint a tábor embertelen körülményekkel rendelkezik, egybevethető a többi visszaemlékezéssel. Rövid összefoglalása szerint Kauferingben, Türkheimben, Unteriglingben dolgoztak. Unterliglingi tartózkodásuk két hétig tart, innen Dachauba irányítják őket, gyalogosan indulnak el. Útközben már a légitámadásokat hallják, tapasztalják. Lanzbergben állnak meg, ahol vagonokba kell beszállniuk. Münchenben állnak meg, azután már a dachaui tábor következik. Itt éri őket a felszabadulás híre, és az antant csapatok megérkezése a helyszínre. 1945 szeptemberében Brünnbe kerül életben maradt társaival, ahol a vöröskereszt vendégei lehetnek. Innen került haza Budapestre.

Ms. Katalin M. reports, that in November, 1944 Arrow Cross soldiers appeared in a house of Budapest to collect women. From Budapest Katalin and others got to Germany. According to her narration, they had inhuman circumstances in the camp. It is well comparable with other reminiscences. According to her short summary, she worked in Kaufering, Türkheim, Unterigling. They stayed in Unterigling for two weeks, and from here they started to march to Dachau. On the road they heard and experienced the air raids. They stopped in Lanzberg, where they had to got into wagons. They stopped again in Munich, and after Munich, the Dachau camp was the following station. Here they were liberated, and experienced the arrival of Entente troops to the place. In September 1945 she got to Brünn with her fellows, where they were hosted by Red Cross. From Brünn she returned home to Budapest.