Ne tévesszen meg senkit az elnevezés: a Hódmezővásárhelyi őszi Tárlat nem jelenti, azt, hogy az alföldi városban csak helyi művészek szerepelhetnek az évenként megrendezett kiállításokon. Tehát azt sem jelenti, hogy lenne valamilyen körülhatárolható és a résztvevőkre kötelezően jellemző vásárhelyi stílus. Vásárhely ilyeténképpen igazán demokratikusnak mondható intézmény, ha elfogadjuk, hogy a demokrácia már önmagában minőséget jelent. S ha valljuk, hogy a művészeti demokrácia nem jelent válogatás nélkül mindent. Mellesleg ne felejtsük el, hogy immár több mint egy évtizede nincsenek nagy, nemzeti tárlatok Magyarországon (ugyan miért?), s éppen ezért egyszerűen nem lehet összegző kiállításokon lemérni, hol is tart a kortárs magyar képzőművészet. A vásárhelyi tárlatok túlnőttek jelentőségükben Hódmezővásárhelyen, s a mai magyar képzőművészetnek nem is kis szeletét tükrözik. Kétségtelen, hogy a Vásárhelyt látott jó alkotások nagy része látható ezen az összefoglaló tárlaton. Újságcikk : Ország Világ folyóirat, 1979. augusztus 01.