A Közmunkatanács 1912-ben hatvan évre bérbeadta a Margitszigetet a Szent Margitsziget Gyógyfürdő Rt.-nek. A bérlők első befektetése a Margitsziget déli részének (Alsósziget) Budára néző oldalán egy modern klubház építése volt, igazgatósági épületként, de valójában játékkaszinó létesítésének reményével. Ezt Tisza István (Pest 1861. április 22. – Budapest, Herminamező, 1918. október 31. magyar politikus, kétszeres miniszterelnök, az MTA tagja, állam-és politikatudományi doktor) nem engedélyezte. Az első világháború (1914-1918) alatt hadikórház, a Tanácsköztársaság idején (1919) diákotthon működött az épületben. 1927-ben Bíró Béla műépítész tervei szerint átépítették, bővítették. Spolarich György és Fiai Rt. bérelte ki, vendéglőt létesítve, a helyiségeket a Dunára nyíló nagy terasszal megtoldva. Az arisztokrácia kedvére nagy luxussal átalakították (például 1927-ben egy jótékonysági színészesten a kor neves színészei és színésznői szolgáltak fel az adakozó mágnások számára). Az 1930-as évek elején a Spolarich-céggel – több éves bérleti díj elmaradása miatt – szerződést bontottak. Ez jól jött az épület szomszédságában működő Magyar Athletikai Clubnak, hiszen a pályák mellett 1901-ben létesített, faszerkezetű klubházukat (tervezte Korb Flóris és Giergl Kálmán) statikai okokból le kellett bontani, így megkaphatták a kiürült épületet. Ez a MAC-klubház 1945 januárjában, a Szigeten folyó harcok során súlyosan megsérült Az ostrom után elbontották. A MAC pályák helyén 1949-ben létesült az „Úttörő Stadion”. Mai nevén Margitszigeti Atlétikai Centrum. (egykor.hu)