Sopron (németül: Ödenburg, horvátul Šopron, az ókorban latinul: Scarbantia) mintegy hatvanezer lakosú megyei jogú város Győr-Moson-Sopron megyében, a soproni borvidék központja. „A leghűségesebb város” (latinul Civitas Fidelissima). A Soproni járás székhelye. Műemlékekben második leggazdagabb település Magyarországon. Magyarország nyugati határa mellett, az Alpokalján, Bécstől 60 km-re, Budapesttől 220 km-re található. A Soproni-hegység és Fertő tó melletti Balfi-dombság között, az Ikva patak völgyében épült. A környék mikroklímája kedvez a bortermelésnek; Sopron a „kékfrankos fővárosa”. gróf Széchenyi István ösztönzésére épült meg a Dunántúl első vasútja, amely Sopront Bécsújhellyel és Béccsel kötötte össze. Az első világháború után a felvidéki Selmecbányáról ide telepítették a Selmecbányai Bányászati Akadémiát. Azóta egyetemi város. A második világháborúban Sopron nagyon sokat szenvedett. Szovjet légitámadás érte. A város zsidó lakosságát 1944 nyarán szinte teljes egészében haláltáborokba szállították. Utána az élelmiszerhiány, járványok, értelmetlen pusztítás és terror mindennapossá vált. A második világháború után Sopronban is jelentős ipari fejlődés bontakozott ki. A bányát 1951-ben a bányaművelés ellehetetlenülése (vízbetörések) miatt bezárták. Az 1950-es években a főiskola bányamérnöki karát Miskolcra helyezték át (az erdőmérnöki kar ma a Nyugat-magyarországi Egyetem része). A város bájos barokk arculatát sikerült megőrizni. A jelentős műemlékvédelmi munkálatok már az 1970-es években látványos eredményeket hoztak. Sopron történelmi városmagjának kiemelkedő értékű emléke a Caesar-ház, mely a Várkerületre kivezető Hátsókapu és Szent György utca sarkán áll. Az épület és környezete ezerhétszáz év városépítő tevékenységének, nyolc évszázad városi kultúrájának nyomait őrzi. A Caesar-ház mai nevezetessége az 1964-ben nyitott Cézár Borozó. Berendezése, hangulata a régi soproni “Buschenschank”-ok emlékét idézi. A borászat kellékei- több száz éves prés, különleges faragott hordók, a működő kemence és a pince attraktív térhatása idegenforgalmi látványosság. A soproni Cézár Borozó szeretettel várja kedves régi és új vendégeit a már jól ismert és méltón híres hidegtálaival és finom soproni boraival. A Caesar-Ház építéstörténete Az épület műemlék, története elválaszthatatlanul összefügg a vele szomszédos városfalak keletkezésével és átalakulásával. A terület az egykori római belváros része, ahol a III. század végi városfal építésekor megszüntetett lakóházak és egy római faltorony nyomait tárták fel. A középkorban, amikor a mai városszerkezet kialakult, a város déli kijárata a római városkaputól mintegy 140 méterre nyitott “Hátsókapu”-hoz került át. Az ekkor (1280-1340 között) kiépített hármas városfalhoz és ennek kaputornyához támaszkodott a mai Caesar-ház helyén, saroktelken álló épületcsoport, amely két, egyes kutatók szerint három épületből állt. A műemléki helyreállításakor feltárták a gótikus állapot sok szép, ma is látható részletét, s az északnyugati oromfalat, az emelet egy-egy gótikus ablakát, a kapualj kőhevederét és a pincébe vezető kökeretes ajtókat, továbbá az épületnek a várfalszorossal való kapcsolatát. A feltárás igazolta, hogy az épület a XV-XVI. században emeletes volt, mindkét szárnyában nagyméretű borospincével. (A beépítés magasságát jelzi egy, a padlástérben fennmaradt felirat: “1549. D. A.”) A XV. századra keltezik azt az építési periódust, amikor a hármas várfalgyűrű legbelső övéhez tapadó lakóház a városfallal összeépült, a városfal épülethomlokzattá lett.Ekkor alakult ki – a Xi. századi földsánc szintjének lesüllyesztésével – a várfalszorosnak a mai utcaszintnél 2,5 méterrel magasabb késő középkori járószintje. A Caesar-ház udvaráról a bástyakertre kilépve jól megfigyelhető a városfalból lett épülethomlokzat és a falszoros másik oldalán a XIV. századi, római kori alapokra épült középkori városfal, lőréses, pártázatos védőműveivel. A reformáció térhódítását követően a XVII. században, a polgárság anyagi és szellemi megerősödése és a Sopronban betelepülő gazdag nemesek új lendületet adtak az építési tevékenységének. A folyamat a gótikus Sopront elemésztő 1676. évi tűzvész után lépett döntő szakaszába. A középkori épületrészek összeépítése után ekkor nyeri el mai, egyemeletes, reneszánsz-ízű kora barokk alakját a Caesar-ház. Utcai homlokzatát köténydíszes ablakok, egy hengeres, zárt sarokerkély dísziti. Kapuja toszkán pilléres, kapupárkány felett fekvő volutákkal. A homlokzat emeleti szakaszának józan, lizénás tagolása már XVIII. századi. Belső udvara a polgári reprezentáció igényei szerint, toszkán oszlopos, árkádos kiképzésű. A stukkómunkát P. A. Conti szobrász készítette 1700 körül. Az ekkor már “Zöld ház” nevet viselő épület ebben az állapotban érte meg a Hátsókapu 1821 évi lebontását. Ez után a városfal szabadon maradt utcai szakaszát üzlettel építették be, felette teraszt készítettek. Végül, 1822.ben elkészült a várfaldarab helyét kitöltő, barokk homlokzathoz igazodó háromtengelyes, emelete3s toldalékszárny is. A műemléki helyreállítás (1959-1964) az elavult, háborúban megrongálódott lakóház felújításával elérte célját: a középkori és barokk kori értékek megőrzésével az épületben öt, a bástyakert felőli szárnya helyén egy további kétszintes , korszerű igényeket kielégítő lakás született. A Caesar-ház tulajdonosai ( a telljeség igénye nélkül) és kultúrtörténeti adatai: A ház 1379. évi, telekkönyvben szereplő tulajdonosai: Biberauer Márton városi kamarás (első ház), Keresztély mődlingi kereskedő (második ház). Később mindkét épület a Schadendorfer kereskedőcsalád tulajdona (1404, 1459). A XV. századtól kezdve városi tisztségviselők, patríciuscsaládok neve szerepel a tulajdonosok sorában. A városi tanács ekkor még nem rendelkezik állandó városházával, így a mindenkori városbíró háza a városi főhivatal. Így volt ez Schadendorfer Mátyás városbíró hivatali működése idején is: 1420. március 12-én a Caesar-ház helyén álló épületben tárgyalta a tanács Nicky Benedek, környékbeli nemesember – rablólovag – ügyét. A hozott halálos ítéletet a ház udvarán hajtották végre. (Az örökös pénzzavarral küzdő Zsigmond király 3000 forint pénzbírsággal büntette a várost az önkényes ítélkezésért. Az iparos- és kereskedőcsaládok után 1628-tól az Artner család birtoklását őrzi a krónika. A kor jelentős belpolitikai eseménye, az 1681. évi főrendházi nádorválasztó országgyűlés e falak között zajlott. Feljegyezték, hogy a választást követően a kor népszerű költője, Gyöngyösi IStván verssel hódolva üdvözölte az új nádort, gróf Esterházy Pált, de köszöntőjét később nyilvánssan visszavonta. Ettől az időtől fogva az épület neve- pozsonyi mintára – “Zöld ház” A Zöld házban született többek között a gázálarc feltalálója Mártonyi Károly. A Caesar házban nyílt meg az első soproni leányközépiskola 1871-ben, “Sopron városi hitfelekezeti különbség nélküli, kétosztályú, magyar-német tannyelvű felső leánytanoda” néven. A Caesar leszármazottak 1952-ig tulajdonosai a nevüket viselő háznak. (Forrás: www.cezarpince.hu/pincenkrol/a-cezar-hazrol-bovebben/)

wine cellar wine shop