"A Szőke Tisza gőzhajó 1917-ben készült el a Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Wagon- és Hajógyár Rt. újpesti üzemében IV. Károly néven. A hajó a Magyarországon készült oldalkerekes személyszállító gőzhajók valaha készült legnagyobb példánya volt. Sokan nem tudják, de Szegeden valójában két Szőke Tisza is volt. A legendás gőzös története végül szomorú véget ért. 1917-ben - a Széchenyi István típus tervei alapján - már a legnagyobb magyar folyami gőzösöket, a IV. Károlyt és a Zita Királynét kezdték építeni a Ganz Danubius Hajógyár újpesti üzemében. Hossza 77,4 m, szélessége 15,29 m, merülése 1,5 méter. A kétkéményes gőzkazán 800 LE teljesítményt volt képes leadni, amely révén saját erőből bejárhatta a Dunát, Passautól a Duna deltáig. A gőzhajó belsején nyomát sem láthattuk, hogy Európában dúl az első világháború. A belső és a külső kialakítás a boldog békeidők pompáját sugározta hiszen a hajó feladata volt reprezentálni a Monarchia és természetesen az akkori Magyarország nagyságát. A hajó belsejében a két karos díszlépcső és a dús faragások lényegében azzá avatták ezeket a hajókat a folyókon, mint amik az óceánjárók voltak a nyílt tengeren: az ország úszó nagyköveteivé, a diadalmas mérnöki tudás úszó emlékműveivé. 1918-ban a gőzhajó megkapta párját is, amit IV. Károly feleségéről, Zita királynőről neveztek el. Paraméterei megegyeztek a testvérhajójával. 1919-ben, a nagy háború után már nem futhattak eredeti nevük alatt, így IV. Károlyt átkeresztelték "Sas"-ra, Zita királynőből pedig Vércse lett. A hajót 1930-ban ismét átkeresztelték, ekkor a Szent Imre nevet kapta, Szent Imre halálának 900. évfordulója miatt. Az 1930-as években testvérhajójával, az akkor már Szent István néven futó Vércsével számos állami rendezvény és fogadás helyszíne volt. 1938-ban az Eucharisztikus Világkongresszus fő rendezvény helyszínei voltak, de a Szent István emlékévben is ezeknek a hajóknak volt a feladatuk, hogy a Dunán a Szent Jobb-ot körbehordozzák. A második világháborúban, 1944-ben a hajót testvérhajójával és az egész folyami flottával Ausztriába hurcolják a németek. Az egész MFTR flotta, már ami megmaradt belőle Linzben éri meg a második világháború végét. Linz, az amerikai zónába esett, így a hajók addig amerikai zászló alatt hajóztak. 1947-ben visszakerültek Magyarországra. Egy gyors karbantartás után átadták a nemrég alakult Magyar-Szovjet Hajózási Rt.-nek. Az átadás az akkori Magyarország egyik legszebb és legnagyobb hajóján, a Szent Imrén (később Szőke Tisza) történt. Előtte sorakozott fel az a részvénytársaság hajóinak java. Mivel a hivatalos állami ateizmus idején elképzelhetetlen volt, hogy a hajó egy szent nevét viselje, újabb névváltozás következett, a hajót 1950-ben a Felszabadulás névre keresztelték. Érdekes módon testvére megtarthatta a Szent István nevet. 1957-58-ban nagy felújításon esett át a hajó, ami keretei közt át is alakították sétahajóvá. Testvére, a Szent István tovább üzemelt egészen 1965-ig, amikor is leselejtezték és szétvágták. A felújítás után újra üzembe helyezik, mint turistahajót, ami 1976-ig közlekedik. Forgalomból való kivonása után állóhajó lett Budapesten. 1978-ban elszállították Szegedre, ahol szintén állóhajóként üzemelt. Létezett már egy Szőke Tisza: Egy évvel később, 1979-ben Szeged elvesztette a már legendának számító korábbi Szőke Tiszát. Tehát Szegeden volt már egy Szőke Tisza. Méghozzá egy 1918-as gőzhajó, ami egy Ferenc Ferdinánd főherceg (vagyis a mai KOSSUTH Múzeumhajóval azonos) típusú hajó volt, amelyet 1960-ban a Magyar Hajózási Zrt.-től való selejtezést követően kapott meg a Szegedi Fürdő és Hőforrás Vállalat és üzemeltetett szállodahajóként, amíg az 1979-es magas víz el nem sodorta. A Tisza belvárosi szakaszán, a Partfürdőn feneklett meg. Ott is bontották le. A városvezetés sajnálta, hogy elvesztették a legendás névnek számító gőzhajót, így hát úgy döntöttek, hogy a nemrég átvett Felszabadulást átkeresztelik Szőke Tiszára, amely tehát e néven immár a második hajó volt Szegeden. Ezért néhány helyen Szőke Tisza II.-ként ismerik a hajót. 1980-tól étteremként, majd a '80-as évek végétől diszkóhajó a Belvárosi Híd mellett. A helyi lakosok többször is követelték a hangos zene miatt a diszkó bezárását. Sikerrel is jártak: A kilencvenes évek második felében már csak a hajó orra elé kötött strand üzemel. Ekkortól kezdődött meg a Szőke Tisza lassú pusztulása. 2000-re a hajó állaga, annyira leromlott, hogy már állóhajóként sem lehetett használni, így elvontatták a Tápéi öbölbe. 2000 óta a hajónak több gazdája is volt, de állagmegóvásra egyik tulaj sem költött. A legnagyobb probléma az volt, hogy mikor Szegedre került a hajó, azóta semmiféle állagmegóvást nem végeztek el rajta. Annak ellenére sem, hogy Tápén van hajógyár, amely a szükséges javításokat elvégezhette volna. Ennek a lehetősége azonban soha, még csak fel sem merült, ami érthetetlen egy ilyen élettörténettel és múlttal rendelkező hajó esetében. Végül 2012. február 29-én megtörtént a legrosszabb: Elsüllyedt a Szőke Tisza. Az olvadó jég benyomta az elkorrodálódott, repedésektől hemzsegő Szőke Tisza oldallemezét. A 95 éves gőzhajó megbillent, ablakain pedig beömlött a víz. Az egész Európában egyedülálló gőzhajó története végül szomorú véget ért. Minden próbálkozás, kezdeményezés és civil összefogás ellenére a Szőke Tisza gőzhajót nem sikerült megmenteni. A hajó elvesztése nemcsak egy pótolhatatlan műszaki érték (Magyarországon, Európában és a Világon típusában a legeslegutolsó folyami gőzhajó) megsemmisülését jelenti, de egyúttal a hazai műszaki értékek megóvásának általános helyzetére is rávilágít. 2012 Szeptemberében nekiláttak a Szőke Tisza bontásának. Magyarország legnagyobb, egyben utolsó fennmaradt kétkéményes oldalkerekes személygőzöse 95 évet élt." Hajner Gyula: A Szőke Tisza Gőzhajó története www.szellemvarosok.blog.hu/2015/03/28/a_szoke_tisza_gozhajo

Espresso and Bar in the restaurant "Szőke Tisza"