2017-ben négy védett tulajdonság szerepelt a személyesen megélt diszkrimináció leggyakoribb okai között: (1) életkor, (2) vagyoni helyzet, (3) egészségi állapot, (4) társadalmi származás. Ezek mellett gyakori diszkriminációs okok közé tartozik még a nem, bőrszín, faj, nemzetiségi-etnikai kisebbséghez tartozás, politikai nézet és a foglalkoztatás jellege is. A 2017-es adatok azt jelzik, hogy minden védett tulajdonsággal kapcsolatban gyakrabban említettek személyesen megélt diszkriminációs tapasztalatot a válaszadók. Ennek magyarázata – természetesen eltérő mértékben – lehet a diszkrimináció gyakoribbá válása a társadalomban, illetve az elszenvedett diszkrimináció felismerésével és egy kutatás során való bevallásával kapcsolatos bizonytalanság, félelmek stb. csökkenése. A korábbi évek vizsgálataihoz képest új tendenciát jelent a személyesen megélt diszkriminációs okok dinamikáját tekintve, hogy a vagyoni helyzetben (+7,7%) és a társadalmi származásban (+6,4%) megjelenő társadalmi különbségek és egyenlőtlenségek a hátrányos megkülönböztetés legdinamikusabban növekvő okaivá váltak.  Az adatok azt mutatják, hogy 2017-ben országos szinten a lakosság közel kétharmadát nem érintette a diszkrimináció, viszont több mint egyharmada (37,9%) megtapasztalta már élete során a 20 védett tulajdonság legalább egyike szerint a diszkrimináció jelenségét. A halmozott diszkrimináció a diszkriminációt személyesen megélt 18 éven felüli lakosság több mint egynegyedét (28,3%) érintette 2017-ben. Minél alacsonyabb valakinek az iskolai végzettsége annál valószínűbb, hogy tapasztalt már diszkriminációt élete során, továbbá az 50-59 éves korosztály diszkriminációs érintettsége is kiugró. Ebben a korcsoportban az emberek több mint felét (51,4%) érte már hátrányos megkülönböztetés. Emellett a kedvezőtlenebb munkaerő-piaci státusz és jövedelmi helyzet is megnöveli a diszkrimináció esélyét. A kutatás tágabb kontextusban, a hátrányos megkülönböztetéssel okozott és a diszkrimináció jogi fogalmán kívül eső sérelmeket és azok megnyilvánulási formáit is vizsgálta. Ebben a körben az etnikai hovatartozás, a fogyatékosság és az életkorhoz kötődő sérelmek említése volt a leggyakoribb a személyes tapasztalatok alapján. A kutatás a személyesen megélt diszkriminációs tapasztalatok mellett vizsgálta azt is, hogy a válaszolók mennyire látják elterjedtnek a diszkrimináció előfordulását társadalmi szinten. Az észlelt társadalmi diszkriminációban első helyen a roma származás szerepelt, a válaszolók 14,5%-a volt tanúja ilyen eseménynek. Második leggyakrabban említett diszkriminációhoz vezető tényező az életkor (10,3%), harmadik pedig a fogyatékosság volt (5,3%). A társadalmi diszkrimináció mértékét az elmúlt 5 évben összességében inkább változatlannak gondolja válaszadók kétharmada/háromnegyede. Érzékelik azonban a roma származás (válaszadók 24%-a) és kisebb mértékben az életkor (15,2%) és a szexuális irányultság (14,4%) szerinti diszkrimináció emelkedését. Pozitív változást érzékelnek ugyanakkor a fogyatékosság alapján történő megkülönböztetésben, a válaszadók 20%-a szerint javul a védett tulajdonságú csoport helyzete. Az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos törvény létezésének ismerete 2017-re némiképpen csökkent. Továbbra is a 60 évnél fiatalabb életkor és a magasabb iskolai végzettség a leginkább meghatározó abban, hogy valaki milyen valószínűséggel van azzal tisztában, hogy létezik törvény az egyenlő bánásmódról. Az emberek közel fele (46%) úgy vélte, hogy a diszkrimináció és az egyenlő bánásmód kérdésével Magyarországon nem foglalkoznak eleget.  Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) ismertsége 2013-hoz képest valamelyest, 46%-ról 42%- ra csökkent, azonban még így is jóval magasabb annál az értéknél, amit az első, 2010-es kutatásban mértünk. Továbbra is az életkor és az iskolai végzettség befolyásolja leginkább azt, hogy valaki ismeri-e a hatóságot. Az EBH-val kapcsolatos ismeretek elsődleges forrása továbbra is a televízió (33%). Emellett nagyon fontosnak bizonyultak a barátok és ismerősök (24%), illetve az EBH saját online felületei (weboldal 10%, Facebook 7%) is. Az EBH hivatalos szervezeti státusa az emberek többsége számára nem ismert.