1876-os megyerendezések során Szolnok lett az újonnan szerveződött Jász-Nagykun-Szolnok vármegye központja. Az új funkció új székházat igényelt. A város egy telket adományozott erre a célra, az egykori Zöldfa vendéglő telkén épülhetett fel a megyeháza. Az alapkőletételre 1878. május 21-én került sor. Az eklektikus stílusban emelt középületet Benkó Károly tervezte, az építés munkálatait Pucher József építész irányította. Négyoldali homlokzattal kiképzett, szabadonálló nagyarányú középület. egyemeletes, alápincézett. A szabadon álló épület főhomlokzata 1-7-1 tengelyű. Középrizalitja a földszinten árkádos, az emeleten loggiás. Az épület belsejében a reprezentatív lépcsőház és a nagy tanácsterem érdemel figyelmet. A kiugró középrész a földszinten eredetileg kocsifeljárónak készült. Az emeleten nyitott erkélyt csak utólag alakították zárttá. Az erkélyrész reneszánsz formákkal gazdagon díszített, a nyílások alján kőbábos mellvédek. Egyenletes, nyugodt ablaksorok jellemzik a két hosszanti oldalhomlokzatot, amelynek a tengelye eredetileg 1—10—4—10 volt, csak az 1920-as évek közepén történt bővítés folytán lett 1—10—4—13—1. Az oldalhomlokzatok közepén nagyobb, a két végén kisebb rizalitok, az utóbbiak íves oromzatos ablakokkal. A Tiszára, illetve a parkra néző díszesebb hátsó homlokzat eredetileg —2—3—2— volt, amelyet 1926-ban Zombory Lajos festőművész-építész tervei alapján átépítettek az erdetinél díszesebb kivitelben, 1-3-3-3-1 tengellyel. Az oromzatokkal ellátott közép- és sarokrizalitok szépen tagolt edikulás ablakkeretei kiemelik az épület hátsó frontját. A műemlék épületet többször renoválták. 1959-ben a felújítási munkák során került fel a Népköztársaság címere az eredeti vármegyei jelkép helyére, amelyet a rendszerváltás után felújítottak. Kósa Károly felvétele