Kalazancius diákokkal Szűz Mária előtt

kép

Kalazancius diákokkal Szűz Mária előtt, rézmetszet. Sebastiano Conca (1679–1764) festménye alapján Francesco Barbazza készítette el. A római San Pantaleo templom főoltárképének (Sebastiano Conca, 1763) újabb nagyméretű metszett másolata a szentté avatás alkalmából készült 1767-ben. Jelzése: „Eques. Sebas. Conca pinx. – F. Barbazza delin. et sculp.”. Felirata: „S. Joseph Calasanctius a Matre Dei Ordinis Scholarum Piarum Fundator Sanctorum fastis solemniter adscriptus a SSmo D[omi]no N[ost]ro Clemente XIII. P[ontifice] M[aximo] die XVI. Julij MDCCLXVII.”. A kép alsó részén Kalazanci Szent József jelenik meg diákok körében, jobb karjával egyiküket átkarolja, aki csukott könyvet tart kezében. A szenttől jobbra puttó látható liliommal, a szerzetesi tisztaság jelképével, amely szent szerzetesek ábrázolásának gyakori eleme. A metszet jobb alsó sarkában fél térdre ereszkedő angyal egy nyitott könyvet tart, amely a rendalapító által 1621-ben írt Konstitúciókra utal. Egyik lapján a piarista rend jelmondata: „ad maius pietatis incrementum”, azaz „egyre mélyebb vallásos lelkületet”, a másik oldalon pedig a „Constitutiones Scholarum Piarum”, vagyis a „Kegyes Iskolák Kontitúciói” felirat olvasható. Kalazancius bal karját kitárva felfelé tekint, ahol theatrum sacrumként mennyei jelenet bontakozik ki az oltárépítmény előtt: baldachin alatt a Szűzanya felhőkön trónoló alakja jelenik meg, mellette a gyermek Jézus áll, jobbját áldásra emeli, baljában pedig keresztet tart, körülöttük puttók láthatók. Mária jobb kezével a sugárkoszorúval körülvett piarista címerre mutat, amelyből sugárnyaláb árad. Balról egy angyal tálcával repül a Madonna felé, amelyen Kalazanci Szent József lángoló nyelve és szíve található, ami a szent épen maradt ereklyéire utal. A piarista címerből – amely Mária monogramját és istenanyaságának rövidítését tartalmazza – áradó mennyei fény az ereklyéken nyugszik, vagy éppen ez a fénysugár lobbantja lángra a szent nyelvét és szívét. A kép alaptémáját, a Madonna csodás megjelenését Kalazanciusnak elsőként Alessio Armini 1710-ben kiadott életrajza írja le (ARMINI 1710, 238; ARMINI 1712, 211). „Az első időktől kezdve, hogy József megalapította Kegyes Iskolák szeretet-művét azzal a célkitűzéssel, hogy a gyermekeket tudásra és istenfélelemre nevelje, és így azok jó keresztények módjára éljenek, bevezette az oratio continua-nak nevezett imádságot, amit a gyerekek 12-15 fős csoportokban végeztek. Sokszor ő maga, a generális volt ennek vezetője. Egy alkalommal a fölséges Isten meg akarta mutatni, milyen kedves előtte a zsenge gyermekek ezen imádsága. Miközben Isten szolgája ott volt növendékeivel együtt, és végezték az említett imagyakorlatot, egy ragyogó felhőn, nagy fényességben, angyalok sokaságától körülvéve, karján Isteni Gyermekével megjelent a Szentséges Szűz, a térdeplő gyermekek fölött. Az isteni Gyermek anyja biztatására fölemelte, kezét, és áldását adta a jelenlevőkre.” Calasanz Bau mutatott rá arra, hogy a látomás ezen változatát hamisnak kell minősíteni, ugyanis az valójában nem a diákok előtt, hanem 1648. augusztus 23-án, pár nappal Kalazancius halála előtt történt, amikor a rendalapító betegágyánál, magánimádsága közben jelent meg a Madonna dei Monti, amint azt Castelli és Caputi atyák vallották a kanonizációs eljárás során. A metszet jelzése is utal az eredeti inventorra. Sebastiano Conca (1679–1764), a korabeli Róma egyik legnépszerűbb művésze, élete végén, 1763-ban készítette el nagyméretű oltárképét a római San Pantaleo templom főoltárára, Kalazanci Szent József sírja fölé. A felhőn lebegő Szűz Mária (vagy Krisztus) és az alatta imádkozó, elragadtatott szent alakjának átlós kompozíciója a 18. századi barokk festészet egyik kedvelt oltárképi megoldása volt. Maga Conca is több hasonló képet festett különböző római templomokba (Nepomuki Szt. János, 1729, Lateráni bazilika; Szt. Sebestyén, 1740 körül, Chiesa dei SS. Luca e Martina), de különösen a szent rendalapítókat ábrázolták így, például Clairvauxi Szt. Bernátot (Niccolo Ricciolini, 1751, Róma, Chiesa di Santissimo Nome di Maria al Foro Traiano), Emiliani Szt. Jeromost (Gianfranco de Troy, 1730/1750, Róma, Basilica dei Santi Bonifacio e Alessio), Néri Szt. Fülöpöt (Sebastiano Conca, 1740 körül, Torinó, Oratorio di San Filippo) vagy Lellisi Szt. Kamillt (Placido Costanzi, 1749, Római Chiesa di Santa Maria Maddalena in Campo Marzio). A piarista rend főtemplomának oltárképe ennek a típusnak egyik utolsó darabja volt, és hosszú ideig nagy hatást gyakorolt Kalazanci Szt. József ábrázolásaira. Több metszetes másolat is készült róla. Az elsőt Giovanni Antonio Faldoni készítette 1764-ben Francisco Maria Bonada kétkötetes életrajza számára (MÉSZÁROS–KOLTAI 2010, A 27). Kalazanci Szt. József szentté avatását követően, Faldoni nyomán Binder János Fülöp budai rézmetsző is elkészítette a maga változatát (TALENTI 1768; RÓZSA 1998, n° 143; MÉSZÁROS–KOLTAI 2010, A 29). A rézmetszetek közül a legnagyobb méretű, legszínvonalasabb és legpontosabb Francesco Barbazza itt bemutatott alkotása, amely szintén a szentté avatás alkalmából készült. A San Pantaleo oltárának átépítése során, 1802-ben Conca festménye helyére Luigi Acquisti hasonló témájú, de domborműves alkotása került, Conca festményét pedig 1830-ban a sienai San Agostino piarista templomba vitték.

Copperplate engraving depicting Joseph Calasanz in front of the Virgin Mary after Sebastiano Conca's painting, made by Francesco Barbazza.

Cím(ek), nyelv
nyelv latin
nyelv magyar
nyelv angol
Tárgy, tartalom, célközönség
tárgy metszet
tárgy rézmetszet
tárgy piarista
célközönség általános
Személyek, testületek
létrehozó/szerző Sebastiano Conca, Francesco Barbazza
Tér- és időbeli vonatkozás
az eredeti tárgy földrajzi fekvése Budapest
időbeli vonatkozás 1767
Jellemzők
hordozó papír
méret 52 x 31,2 cm
formátum jpeg
Jogi információk
jogtulajdonos Piarista Rend Magyar Tartománya
hozzáférési jogok Kutatási engedéllyel hozzáférhető
Forrás, azonosítók
forrás Piarista Múzeum
leltári szám/regisztrációs szám 2015.165.1.P