Blau László (1921. okt. 9. Budapest): helytörténetíró. Az egykori nagy létszámú bonyhádi zsidó közösség tagjaként átfogó kutatást végzett, majd könyvet írt a közösség életéről és pusztulásáról. Elemi iskoláit Budapesten, a Wesselényi utcai zsidó intézetben járta, majd az Abonyi utcai Zsidó Gimnáziumban érettségizett 1939-ben. 1943 májusában munkaszolgálatra rendelték, melyet Budapesten, a Hermann Pollack und Söhne (HPS) szövőgyárban teljesített. 1944 novemberében egy jóindulatú katonatiszt (Lábadi) közbenjárásával a svájci követségen önmagának és 240 sorstársának védlevelet (Schutzpass) szerzett. 1944. nov. 17-én – az esetleges deportálás elől – a svájci követség Vadász utcában álló ún. „üvegházába” menekült. Itt érte meg a háború végét. Bonyhádon lakó unokatestvére, Bárány Ernő hívására édesanyjával 1945 márciusában Bonyhádra költözött. Alkalmazott lett a Bárány-féle rövidáruüzletben, majd annak államosítása után az építőipari szövetkezet könyvelőirodájában kapott munkát. Bekapcsolódott a bonyhádi kulturális életbe: a klasszikus muzsikát népszerűsítő „zenei esték” egyik szervezője, előadója lett, tevékeny részesévé vált a helyi műkedvelő színjátszásnak. 1956 decemberében emigrált, az Amerikai Egyesült Államokban (New York) telepedett le.