Tréfás népi játékunk cselekménye az Újabb Paraszt Dekameron igaz meséiből áll, melyeket Nagy Olga folklorista gyűjtött az erdélyi Szék település és más tájak nagy mesemondóitól. Leginkább Győri Klárától, származnak, Kali nénitől, aki maga is olvasta a halhatatlan reneszánsz mesemondó, Boccaccio novelláit. Ahogyan Boccaccio is a maga korát rajzolja Dekameronjában - a mindenkori mesemondó természete szerint, aki tündérek, táltosok, óriások mellett környezetéről is vallani akar, - úgy elevenedik meg a paraszti élet minden vonatkozása a Paraszt Dekameronban a széki mesefa által. Boccaccio novellái Kali néni hangján lenyomatai lettek a népköltészet igaz természetének: csakis azt integrálni, ami emberi, és ami az embernek örök igénye lesz, míg a földön él. Ahogy a Nap a Holdat kergeti, az ördög az embert, a bánat az örömet, a rossz a jót, a kakas a tyúkot, úgy kergeti magát az ember a saját, szerelemtől tüskézett örök boldogsága felé. Játékunkból a mindenkori ember világlik ki, az ember, kiről a Dekameron és a széki elbeszélő is nagy szeretettel szól. Tréfásan, de nem tréfálva beszél az előadás kusza és furcsa élethelyzetekről, vaskos igazságokról, konfliktusokról, egy humorosan komoly fordított világról, az öröm és a csalódás, a vágyódás és az elengedés, a bugyutaság és az ördöngösség női és férfi oldaláról, pórul járt szeretőkről és szerelmi csintalanokról. Ám Önök ne aggódjanak a kendőzetlen szerelmi megnyilatkozások pajzánsága miatt, mert férfi és nő efféle eseményeit még az igen féltett erkölcsű asszonyi fül is nagy huncutsággal fogadta bé, régen is, és ezután is. Legyen hát a játék kedvükre, és erősítse Önökben az élni akarást!