Lőcse az 1930-as, 1940-es években

Szószék
A templom főhajójának hátsó részén található, mivel a reformáció idejében keletkezett és az evangélikus templomokban a szószéknek központi helyzete van. Az eredeti szószék a templom főhajója elülső részén volt. A mai szószéket 1625-1626-ban az olmützi (Olomouc) Kollmitz Kristóf asztalos készítette. Kollmitz a fehérhegyi (Biela hora) csata után kivándorolt és Lőcsén telepedett le. A szószék szobrai Schmidt Hans és Unterbaum Pál munkája. Bár szobraik nem képeznek nagy művészi értéket, a szószék ennek ellenére méreteivel, építészetével és ikonjaival fontos művészeti tárgy. Az alkotója a kereszténység születését ábrázolta rajta. A szószék Mózes fején ül. Mózes kezében Tízparancsolatot - a természetes törvényt - tartja. A szószék alsó részén az Ószövetség jelenetei láthatók: Ábrahám áldozata, Sámson a filiszteusok táborában, Jakab harca az angyallal - a kereszténység a zsidóságból gyökerezik. A szószék felső részén a négy evengelista és Szent Pál látható. Tetejét a Feltámadt Krisztus szobra díszíti - a keresztény hit alapja. A szószéket Kramer Antal, lőcsei polgár építtette.

Lőcse, és az egész Szepesség első számú egyházi látnivalója, a lőcsei főteret uraló, háromhajós Szent Jakab-templom, a Felvidék második legnagyobb gótikus temploma.

A Szent Jakab-templomot a XIV. század elején kezdték építeni, évszázados munkálatok során alakult ki az álbazilikás, háromhajós csarnoktemplom. Hossza csaknem 50 méter, szélessége meghaladja a 20 métert. Gótikus Szent György kápolnája a munkálatok vége felé (1392) épült északi feléhez. A templom várost meghatározó sziluettje a XIX. században nyeri el végleges formáját, számos tűzvészt követő újjáalakításának „köszönhetően”. A templom bővülése párhuzamosan folyt a város gazdasági fellendülésével, Mátyás fogadására épült 1474-re a déli előcsarnok a felette lévő kápolnával (Corvini oratórium), ugyanekkor a Thurzók költségén az északi előcsarnok és a nyugati orgonakarzat is elkészül. A század végén itt találkozik a négy Jagelló fivér is, ennek mementója a Máriahó-oltár. A tornyon kívül épségben, sőt további díszítésekkel vészeli át a reformáció és a várostüzek rombolását. Még a nagy 1747-es tűzvész is csak kisebb pusztítást végez, bár a Thurzó-család sírhelyét eltávolítani kényszerültek. A XIX. században felújítják orgonáját, valamint a kor ízlésének megfelelő színes ablaküvegeket kap.