Lőcse az 1930-as, 1940-es években

Lőcse (Levoča) a Felvidék legszebb kisvárosai közé tartozik, szinte hiánytalanul fennmaradt középkori városfal öleli körbe gótikus és reneszánsz műemlékekkel teli óvárosát.

A Szent Jakab-templomot a XIV. század elején kezdték építeni, évszázados munkálatok során alakult ki az álbazilikás, háromhajós csarnoktemplom. Hossza csaknem 50 méter, szélessége meghaladja a 20 métert. Gótikus Szent György kápolnája a munkálatok vége felé (1392) épült északi feléhez. A templom várost meghatározó sziluettje a XIX. században nyeri el végleges formáját, számos tűzvészt követő újjáalakításának „köszönhetően”. A templom bővülése párhuzamosan folyt a város gazdasági fellendülésével, Mátyás fogadására épült 1474-re a déli előcsarnok a felette lévő kápolnával (Corvini oratórium), ugyanekkor a Thurzók költségén az északi előcsarnok és a nyugati orgonakarzat is elkészül. A század végén itt találkozik a négy Jagelló fivér is, ennek mementója a Máriahó-oltár. A tornyon kívül épségben, sőt további díszítésekkel vészeli át a reformáció és a várostüzek rombolását. Még a nagy 1747-es tűzvész is csak kisebb pusztítást végez, bár a Thurzó-család sírhelyét eltávolítani kényszerültek. A XIX. században felújítják orgonáját, valamint a kor ízlésének megfelelő színes ablaküvegeket kap. A múlt században tetőt cseréltek, letisztították oszlopait, összes oltárát és a szószéket is felújították.

A Szent Jakab templom kétségkívül legfontosabb remeke későgótikus, hársfából faragott főoltára, mely méreteivel (18,6mX6m) a világon a legnagyobb. A Lőcsei Pál keze munkáját dicsérő oltár a szentély egész terét betölti, közepén Szűz Mária Jézussal, jobbja felől Szent Jakab, balján Szent János kap helyet. A mester és tanítványai tíz éven keresztül dolgoztak a remekművön. A főoltár egyik legértékesebb része az Utolsó vacsora ábrázolása az oltár alsó részében, a predellán.