Szegedy Ferentz császári, királyi kamarás és első alispán levele Novák Gáspár táblabíró részére. Mezőszegedi Szegedy Ferenc Xávér Antal Ignác Péter Pál (Ötvös, Zala vármegye, 1786. március 3. – Bécs, Ausztria, 1848. május 24.) Verőce vármegye főispánja, Szabolcs vármegye főispáni helyettes, Zala vármegye első alispánja, országgyűlési követe, hétszemélyes tábla bírája, táblabíró, földbirtokos. Szegedy Ferenc Kisfaludy Sándorné mezőszegedi Szegedy Róza öccse volt. A mezőszegedi Szegedy család sarja. Édesapja, mezőszegedi Szegedy Ignác királyi tanácsos, Zala vármegye alispánja, földbirtokos, édesanyja, a barkóczi Rosty család származású barkóczi Rosty Katalin Rozália volt. A pozsonyi jogakadémiában végzett és 1804-ben zala vármegye tiszteletbeli aljegyzője lett, majd 1806-ban a szántói járás alszolgabírója. 1809-ben a nemesi felkelésben lovaskapitány volt, majd 1815-ben Szegedy Ferencet választották meg Zala vármegye első alispánjává, ezáltal leváltották az öreg, konzervatív, császárhű lovászi és szentmargithai Sümeghy József alispánt. 1819. július 5-én Szegedy elbúcsúzott az alispáni hivatalától, majd császári és királyi kamarási rangot szerzett. Ezután az első alispánná hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Györgyöt választották meg, akit Szegedy Ferenc támogatott. Amint Szegedy kilépett, "megfordították sokan köpönyegjöket, és Sümeghy József részre állottak". Szervezkedni kezdtek ellene Sümeghy hívei, és domjánszegi Dómján József másodalispánnal kívánták felváltani, azonban az 1825-ös tisztsújításon Hertelendy továbbra is maradt első alispánként; Szegedy Ferenc és liberális támogatói erőre kaptak. Később, Szegedy Ferenc, 1825-től 1827-ig Deák Antal követtársa lett és Zala megyét képviselte a pozsonyi országgyűlésen. Ott ahol ellenzékiként lépett fel a törvénytelen királyi rendeletek által okozott sérelmek orvoslása érdekében. A császári titkosrendőrség jellemzése szerint a diétán volt a mérsékelt – alkotmányos, sérelmi – ellenzék középpontja. Politikai közömbösítése érdekében magas rangú hivatali kinevezéssel próbálták lecsendesíteni: 1827-ben Szabolcs vármegye főispáni helyettesévé nevezték ki, és akkor végleg távozott Zalából. 1829-től a hétszemélyes tábla bírája, 1830-tól pedig Verőce főispánjává nevezték ki. Miután lemondott a hivataláról, az 1840-es évek derekán, belső titkos tanácsosként, Acsádon lakott Vas megyében. Tagja volt a Tudományos Akadémia igazgatóságának. Az első alispáni megválasztásakor a következő jellemzés hangzott el róla: "...a mély belátású, egyenes szívű, de az általa jól esmért köznemességnek hízelkedni nem tudó Szegedy...".[1848. május 24.-én hunyt el Bécsben nőtlen és leszármazottak nélkül. Novák Zsigmond és Spissich Terázia fia Novák Gáspár (1777–1853), táblabíró, a tapolcai főszolgabíró, földbirtokos, akinek a neje gyulai Gaál Terézia (1785–1856) volt. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864 – 1945); régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. Vidéki viszonylatban a leggazdagabb múzeumok közé tartozott. 1937-ben a múzeumot – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, ahol nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka.