Juhász Gyula és levelezőpartnerei

Kedves Olvasóink!
Mi újat írhatnánk Juhász Gyuláról, amit Önök ne tudnának? Hogy Anna nem egészen örök? Hogy ez a szegedi ifjú egész életében attól rettegett, hogy képzelt vérbaja miatt elbutul, pedig depressziója miatt kellett volna aggódnia? E sorok írója csak remélheti, hogy nem találják nimbuszrombolónak, és kedvvel olvassák a következő sorokat.

Drága Juhász, ki vagy te?

babits_toroksophie_juhasz.jpgJuhász Gyula Szegeden született 1883-ban. A XX. század egyik legnagyobb szerelmi lírikusa. Hogy milyen ember volt? Kortársai csendes, visszahúzódó embernek írták le, aki önmagát roppant előnytelen külsejűnek tartotta. Édesapja korán elhunyt - vérbajos fertőzése idegrendszeri betegséget okozott -, talán ezért is, édesanyjához roppant kötődött. Papnak készült, de végül hátat fordított az egyházi életnek és a budapesti egyetem magyar-latin szakára iratkozott be. Itt barátkozott össze Babitscsal és Kosztolányival. Az egyetem elvégzése után eldugott kis falvakban tanított, nem volt igazi társasága, kínzó fejfájás és depresszió gyötörte. Szerencsére, később Nagyváradra került, ahol találkozott Sárvári Annával, az Anna versek ihletőjével.

Múzsák hangjai

zoldiv.jpgZöldi Vilmát először 1918-ban láthatta a költő, amikor fellépésével váratlan sikert aratott a szegedi színházban. Ismertségük ekkor kezdődött, verseiben Vilmát a Szentivánéji álom szereposztásában viselt nevén hívta. Valószínűleg valódi nevét nem érezte elég költőinek. Hogy viszonozta-e a költő érzelmeit? Fennmaradt levelek sejtetik, hogy komolyabb, mélyebb lélek volt, mint Sárvári Anna, bizonyára értett a hozzá írt versekből, a maga módján biztosan szerette, becsülte is a költőt, de érzelmeit viszonozni ő sem tudta. Élete hasonló tragikusan ért véget, mint Juhászé.

 

A titoknok - Kilényi Irma

kilenyi_level.jpg

Kilényi Irma 1919-ben szegődött a költő szolgálatába, az irodalomrajongó tanárnő gyűjtötte a költő irodalmi relikviáit, kéziratait, fényképeit.  Később ő levelezett a szanatóriumokkal, klinikákkal, kiadókkal, s a beteg költőhöz írott leveleiben bátorította,  a csüggedt Juhász Gyulát. A végtelen jó és kedves Gyula, ahogy levelében is hívja, igyekezett titkolni érzelmeit a nő iránt, de barátságát viszonozta, apró ajándékokkal kedveskedett neki. A kedves titkára sosem ment férjhez, az önkéntes halálba menekült, amikor barátnőjét Vajda Bélánét deportálták, akivel több évtizeden át közös háztartásban élt.

A magát emésztő szikár alak, aki rémes levélíró

babits_l.jpg

Babits Mihály barátságát bírni, bizony nagy dolog lehetett, aki feleségével Tanner Ilonával többször is vendégeskedett Szegeden. Kapcsolatuk fesztelenségére, baráti hangú leveleik tanúskodnak. Babits leveleiben többször is invitálja az esztergomi kulipintyójukba a költőt. 
Önvallomásában valamennyien magunkra ismerhetünk, eme végszóval zárjuk is írásunkat:
"...Bocsásd meg, hogy nem írok többet magamról, tudod jól, hogy majdnem olyan rossz levélíró vagyok, mint te, s már ennyi is sok volt tőlem."

 

Forrás:

http://tiszataj.bibl.u-szeged.hu/23197/1/tiszataj_1963_004.pdf 

http://virtualis.sk-szeged.hu/kiallitas/jgy_szerelmei/muzsak.html

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00647/20807.htm

Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!