Martyn Ferenc, az absztrakt szürrealizmus mestere
A XX. század hajnalán három fiatal művész bontotta ki szárnyait Rippl-Rónai József festőművész közeléből: köztük a magyar kubizmus előfutára, Galimberti Sándor; a kora időszakában kubo-expresszív, majd posztimpresszionista festészetet folytató Bernáth Aurél; és az absztrakt szürrealizmus egyik legjelentősebb hazai képviselője, Martyn Ferenc (1899- 1986). Legújabb írásunkban az ő művészete kerül bemutatásra.
Martyn szülei lovag Martyn Arthur és Piatsek Alojzia Gizella voltak. Gyermekéveit a Róma-villában töltötte. Kezdetben Rippl-Rónai festőinasa volt: ecsetmosásra, a paletta levakarására lett befogva. A figyelmes, ambiciózus gyermek jó tanítványnak bizonyult. 1917-ben hadiérettségizett a pécsi ciszterci gimnáziumban, ezután kivezényelték a frontra. A Képzőművészeti Főiskolán 1918-tól ismét Rippl-Rónai, majd 1923-tól Réti István tanítványa volt. 1926-1940 között Párizsban dolgozott, ahol 1930 után az absztrakt irányzat híve lett. Az ekkoriban alkotott vöröskréta rajzain lüktető, hullámzó ritmusú, "szaladó" vonalak rendszere figyelhető meg. 1933-tól tiszta színekkel komponált akvarellek és újabb krétarajzok sorozatai következtek, amelyek már közvetlen elődei a későbbi nagyméretű absztrakt festményeknek.
Martyn Ferenc alkotói sajátosságait Kállai Ernő 1946-ban kelt írásában így jellemzi: „Martyn Ferenc mestere a tiszta festői képfogalmazásnak. Vannak művei, amelyekről pusztán az elvont alakítás és konstruktív rend szellemi élvezete és a színek érzékletes öröme: a lét nyugodt, derűs harmóniája sugárzik. Ezekben, a képekben áll Martyn Ferenc legközelebb a franciákhoz. Ám a festő képzeletét ennél az értelmileg átszellemült érzékletességnél többnyire mélyebb indítékok: a temperamentum szenvedélyes, olykor szertelenségig szilaj impulzusai, a lélek távoli emlékei, tudat alól felépülő, rejtélyes látomásai és fantasztikus, bizarr képzettársításai mozgatják….Az elvont festői formákba öntött emlékeknek és képzettársításoknak eredetét, legalábbis egy irányban és a látomások egész sorára vonatkozóan, nem nehéz meghatározni, tudván, hogy Martyn Ferenc apai ágon ír tengerész ősöktől származik.”
Művészete az 1934-35-ös évek derekára kiforrott, formaszerkesztése, mely eleinte erősebben kapcsolódott a kubista térképzéshez és színfelfogáshoz, eddigre felszabadult és kötetlenebbé vált. Motívumait, egymást átszövő, dinamikus ritmusban lendülő, ívelt formákból építette. Az 1936 és 1939 közötti években készült olajfestményeken jól megfigyelhető, hogy azok a megelőző évek akvarelljeinek és pasztelljeinek felfogását követik, vagy azok olajfestményre átvitt változatai. Martyn munkásságára hatással volt kapcsolata az „Abstraction-Création” csoporttal, ilyen azonosság elsősorban a művészi igényesség, amely képeinek felületi művességére, a faktúra szépégére jellemző.
1939-re átalakult festői világa, a színek tisztasága, rendje és egymással kölcsönhatásban érvényesülő harmóniája kifinomult. A II. világháború közeledte miatt 1940-ben hazatért. Ezt követően nagyméretű, színes kompozíciókkal hazánkban folytatta a párizsi képek sorát. A háború éveiben az erőszak ellen A fasizmus szörnyetegei c. rajzsorozatával tiltakozott.
Számos irodalmi műhöz készített illusztrációt, illetve az írói gondolatot kísérő rajzot. Ezek nem csupán egy-egy epizódot jelenítenek meg, hanem hitelesen bemutatja a szereplőket is. Kiemelkedőek Cervantes: Don Quijote regényének, G. Flaubert: Bovarynéjának, J. Joyce Ulyssesének alakjai és portréi, vagy Berzsenyi Dániel napjainak mély átérzéssel megrajzolt jelenetei. Életművében az absztrakció és a valóságlátás nem válik el egymástól teljesen.
Művészete jellegzetességét és absztrakt fogalmazású festményeinek stílusát az 1950-1960-as évek dogmatikus kultúrpolitikája ellenére is megőrizte, de ilyen képeivel 1969-ig nem lépett a nyilvánosság elé. Természeti, tárgyi, emberi hivatkozások továbbra is jelen vannak a képek rejtett világában. Alkotásaiban megjelennek a szabadságvágy különböző szimbólumai, mint a madár, a hajó, a harc - másrészről a magyar folklór és az antik mitológia elemei. Munkásságában meghatározó jelentőséget tulajdonított a zenének. A zene hangjait vonalakban és színekben élte át, számára a zene ritmust és harmóniát jelentett. Kiemelkedő teljesítménye és példája nyomán Pécs a XX. századi modern képzőművészet központjává vált.
G. L.
Forrás:
Kiállítás a festőművész 30-as években, Franciaországban készült műveibôl
Egy Rippl-Rónai tanítvány: az ifjú Martyn Ferenc
