Sztahanov hamis pártlegendája és a sztahanovizmus valódi eredete

A sztahanovizmus kulturális-történeti eredetének feltérképezéséhez az ipari forradalom koráig kell visszatekintenünk. A felszínre került információk, elemzések, tények és a párttitkári nyilatkozatok alapján valószínű, hogy az esemény, amely során Sztahanov az anekdoták szerinti legendás teljesítményét produkálta, a szovjet kommunista párt előre megtervezett, alaposan átgondolt akciója volt, amelynek valódi célja a nyugati világ termelésszervezési elveinek meghonosítása, és a termelékenység fokozása volt.

A vállalati hajcsárkodás tudományának megszületése

foto_001_200.jpgHabár az ipari forradalomnak köszönhetően a műszaki fejlődés sokat gyorsított a termelés sebességén, a termelésszervezés még az 1800-as évek végén sem volt elég hatékony. Problémát jelentett többek közt, hogy a szakmunkások a gyorsaság helyett aprólékosan, lassan kidolgozott mestermunkák készítésére törekedtek, ráadásul drágán dolgoztak. A század elején egy amerikai ipari tanácsadó, Frederick Winslow Taylor az elsők közt ismerte fel a rendszer hatékonyságának hiányát. Taylor a szakmunkások által végzett munkafolyamatok részletes dokumentálását javasolta, majd annak feladatrészekre bontását, és azt, hogy e részfeladatokat betanított munkásokkal kell elvégeztetni.

14_069_11.jpgTaylor Philadelphiában, gazdag arisztokrata családban született. Annyira jó tanuló volt, hogy még a Harvardra is felvették, de egyetem helyett inkább egyenesen egy gyárba ment mérnöki munkát tanulni, majd (miután újrakezdett tanulmányait sikeresen befejezte) acélipari tanácsadással kezdett foglalkozni 1901-től, és meggyőzött néhány üzemtulajdonost, hogy elveit alkalmazva növeljék cégük teljesítményét. Taylor meghatározta az olvasztókemence működéséhez szükséges leghatékonyabb szénlapátolási munkamódszert: megállapította, hogy a lapátolás pontosan 25 és fél fontnyi szénnel optimálisan hatékony, de a mérés és normák felállításával további részleteket is pontosan meghatározott, például azt, hogy hányszor kell lapátolniuk a munkásoknak egy óra alatt, valamint azt is, hogy milyen időközönként, hány percet pihenhetnek. Műszakvezetőket állított a dolgozók mögé, akiknek feladata a helyes munkamódszer erőltetésén túl, a dolgozók buzdítása volt a megfelelő munkatempó folyamatos fenntartása érdekében. Habár e módszer a termelékenység javulását eredményezte, a dolgozók (még a több fizetés mellet is) utálták. Miután Taylor elveit 1911-ben publikálta, az annyira megtetszett Henry Fordnak, hogy elkezdte alkalmazni azt autógyártó vállalatánál. Példáját mások is követték.

A pártlegenda születése 

Magyar_Szovjet_tarsasag_b_a.jpgA taylorizmus a kommunisták érdeklődését is felkeltette. Lenint érdekelték ugyan a taylorista alapelvek, ugyanakkor műveiben kritizálta is azokat, Sztálin pedig be akarta illeszteni azokat a szovjet tervgazdálkodásba. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy a taylorizmus bizonyos elemei nem illeszkedtek harmonikusan a kommunista ideológia szellemiségéhez, ugyanis a szervezett munkateljesítmény-kisajtolás módszere könnyen összefüggésbe hozható lehetett volna a kommunisták által „vad és rothadó kapitalizmus”-ként jellemzett nyugati világ „embertelenségével". Feltehetőleg ezért vált fontossá a kommunisták számára az, hogy a tervtúlteljesítés mindig önkéntes legyen. A sztahanovista mozgalom névadója Andrej Grigorjevics Sztahanov, a Donyec-medence irminói tárnájának bányásza volt, aki a propagandaanyagok állítása szerint 1935. augusztus 31-én az éjszakai műszakban 5 óra 45 perc alatt 102 tonna szenet termelt ki, a norma által előírt 7 tonna helyett.

Sztálin: a Pravda sohasem tévedhet

TGYM_96_14_11_e.jpgSztahanov hatalmas teljesítményéről még a szovjet napilap, a Pravda is beszámolt, annyi hibával, hogy Sztahanov keresztnevét Andrej helyett véletlenül Alexej-nek írták. Amikor Sztahanov ez ügyben panaszlevelet írt Sztálinnak, a válasz az volt, hogy a Pravda nem tévedhet, így más megoldás nem akadt, minthogy Sztahanovnak fel kellett vennie az Alexej keresztnevet. Később, 1985-ben Sztahanov még a TIME magazin címlapjára is felkerült, amelynek cikkében, Petrov párttitkár szavait idézve megkérdőjelezték Sztahanov teljesítményét, és azt állították, hogy az esemény egy előre megtervezett pártpropaganda-akció volt. Később több kommunista írásban elismerték, és 1988-ban a Komszomolszkaja Pravda orosz napilapban megjelent cikkben is foglalkoztak vele, hogy Sztahanov teljesítményét nem egyedül érte el, hanem többen segítettek neki, de a kommunisták érvelése szerint ennek azért nincs jelentősége, mert Sztahanov valódi érdeme nem is maga a rekord, hanem az volt, hogy a munkaszervezés reformja által növelni tudta a termelékenységet. Mindez alapján úgy tűnik, hogy Sztahanov igazi küldetése ebben a történetben az volt, hogy a taylorizmus (szovjet verzióban való) „újra-feltalálásának” propaganda-arca legyen.

A Kossuth díjas gyalustól a vörös báróig

27099.jpgA sztahanovizmus, amely Magyarországon 1949-től került bevezetésre, a pártbeszámolók szerint még bevezetése évében tömegmozgalommá vált. A sztahanovista teljesítmény hivatalos elismeréséhez a norma többszöri, 200%-os túlteljesítésére volt szükség. Magyarországon 1953-ig összesen 115-ezer sztahanovista oklevél került kiosztásra.

Annak ellenére, hogy sztahanovista elismerést sokan kaptak, a magyar pártmédiában mindössze csak egy tucat sztahanovista celeb szerepelt folyamatosan. Köztük volt többek közt Pióker Ignác, a híres gyalus, vagy Bordás András és Muszka Imre, a Csepel Vas- és Fémművek két híres sztahanovistája. Ráadásul igazi karriert közülük is csak ketten futottak be, egyikük Pióker Ignác, aki országgyűlési képviselő lett, és Horváth Ede, aki a győri Rába vezérigazgatói posztját nyerte el, és a Kádár korszak nagy részében ő vezette azt. Magyar_Szovjet_tarsasag_b_b.jpgKésőbb őt nevezték a híres-hírhedt "vörös bárónak", miután a magyar ipar egyik befolyásos szereplőjévé vált.

Ugyan a sztahanovizmus csillaga mára már leáldozott, az alapjául szolgáló taylorizmust ma is széleskörben alkalmazzák az autógyártástól kezdve a TV és számítógépgyártáson át a gyorséttermekig. Magyarországon klasszikus taylorista munkaszervezést alkalmaznak többek között olyan gyorséttermekben, mint a McDonald’s vagy a Burger King.

EK

Forrás

Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!