Bethlen István és a Bethlen-kormány jelentősége

Gróf Bethlen István a Horthy-korszak egyik kulcsfontosságú politikusa volt, akinek sikerült elérnie miniszterelnökségének egy évtizede alatt, hogy a Trianoni tragédia által megtépázott Magyarország mind gazdaságilag, mind társadalmilag megerősödjön. Ezen a héten halálának 75. évfordulója alkalmából megemlékezünk életéről, érdemeiről és kormányáról, melyet száz évvel ezelőtt alakított meg.

1874–1921

01_232832.jpgGróf bethleni Bethlen István 1874. október 8-án született Gernyeszegen, Erdélyben, régi főnemesi református családban. Anyai részről felmenői között volt a Wesselényi és a Teleki család is. Tizenkilenc éves koráig a bécsi Theresianumban tanult, melyet kifejezetten nemes ifjak nevelésére hoztak létre. Hazatérése után jogot és államigazgatást hallgatott a Budapesti Tudományegyetemen. Egy év katonai szolgálat után mezőgazdasági oklevelet is szerzett. 27 éves volt, amikor képviselővé választották Hódmezővásárhelyen. Még ebben az évben meg is házasodott, felesége Bethlen Margit grófnő írónő volt, távoli rokona, akitől három gyermeke született. Először a Szabadelvű Párt tagjaként, majd a Függetlenségi Párt képviselőjeként, később az Alkotmánypártban politizált. 1918-19-ben az ellenforradalmi erők fő szervezője lett, a Tanácsköztársaság létrejötte után az Antibolsevista Comité vezetőjeként dolgozott Bécsben. 1920-ban Párizsba utazott a trianoni szerződést előkészítő kongresszus magyar delegációjának tagjaként. Az 1919-től 1921-ig tartó időszak egy olyan átmeneti állapot volt, amikor egymást váltották a kormányok, és Bethlen neve már a Teleki kormány idején is felmerült, ám az akkori politikai erőviszonyok nem engedték volna, hogy ő válassza ki a minisztereit, ezért a számára felajánlott pozíciót visszautasította. A Teleki kormány lemondása után 1921 áprilisában újra felkérést kapott a miniszterelnöki tisztségre, amit ekkor már elfogadott.

Csoportkép politikusokról

A Bethlen kormány tagjai balról jobbra: Bernolák Nándor (népjólét), Nagyatádi Szabó István (földművelésügy), Belitska Sándor (honvédelem), Ráday Gedeon (belügy), gróf Bethlen István (miniszterelnök), Bánffy Miklós (külügy), Hegedüs Lóránt (pénzügy), Tomcsányi Vilmos Pál (igazságügy), Vass József (vallás- és közoktatásügy), Hegyeshalmy Lajos (pénzügy ideiglenesen). – Csoportkép politikusokról – Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND

A kormány megalakításakor az ország súlyos válságban volt, egyrészt a trianoni békediktátumok miatt, másrészt IV. Károly visszatérési kísérletei és a környező országokkal fennálló konfliktusok miatt. Bethlen saját maga választotta meg kormánya tagjait, és első intézkedéseivel biztosította, hogy létrejöjjön egy egységes keresztény-nemzeti párt (KNEP), ugyanakkor rövid idő alatt sikerült a legnagyobb ellenzéki párttal kiegyeznie (Bethlen-Peyer paktum).

03_237315.jpgA Pragmatica Sanctio hatályon kívül helyezésével nem a teljes Habsburg házat, csak IV. Károlyt fosztották meg a tróntól, és lévén az államforma nemzeti királyság, nem zárták ki a lehetőségét későbbiekben akár egy új Habsburg uralkodó megválasztásának. Bethlen revizionista volt, de a revíziót békés úton rendezte volna. A magyarlakta területeket népszavazás nélkül szerette volna visszaszerezni, ahol pedig a magyarok kisebbségben voltak, ott népszavazást tartott volna, ugyanakkor autonómiát adott volna a ruszinoknak, a szlovákoknak és az Erdélyi népeknek. A kisantant létrejötte azonban ezeket a törekvéseket meghiúsította.

1922–1931

04_232828.jpg1922-ben a Nagyatádi-féle kisgazda párttal egyesülve létrehozta az Egységes Pártot, amelyben azután rövid idő alatt átvette a vezető szerepet, és 1923-ra már kiszorította a pártból a Gömbös-féle nemzeti jobboldali politikusokat. Korabeli visszaemlékezések szerint Bethlen rendkívül karizmatikus személyiség volt, aki tekintélyt szerzett még az ellenfelei és kritikusai szemében is. Az akkor divatos neobarokk pompát kerülte, inkább a puritán egyszerűséget kedvelte. Konzervatív volt, de ugyanakkor liberális, a brit konzervativizmushoz közelálló diplomáciájával elismerést szerzett az angolszász országokban, ugyanakkor ki tudott egyezni Mussolinivel is, 1927-ben magyar-olasz barátsági szerződést kötöttek.

A gazdaság stabilizálására 1924-ben létrehozta a Nemzeti Bankot és népszövetségi hitelt szerzett. 1927-ben bevezette a pengőt, létrehozta a kötelező nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszert. Fejlesztette a szociális hálót, javított a közegészségügy helyzetén és népiskolai hálózatot épített ki. Gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter (1922-31) nagy segítségére volt a kultúra és az oktatás megreformálásában. A Nagyatádi-féle földreformot nem támogatta, mert a föld kérdésében inkább a nagybirtokosok álláspontját képviselte, és nem volt hajlandó belemenni a földjeik megcsorbításába, még akkor sem, ha ezzel a parasztság földéhségét enyhíthette volna. Így miniszterelnöksége idején nem történt széleskörű földreform. Az 1929-es világgazdasági válság Magyarországot sem kerülte el, ezért kénytelen volt hiteleket felvenni és megszorító intézkedéseket hozni. 1931 augusztusában mondott le a miniszterelnökségről, de a későbbiekben is Horthy Miklós kormányzó tanácsadója maradt.

1932–1946

05_232846.jpgLemondása után sokat utazott, előadásain a magyar ügyet képviselte, támogatta a jó viszonyt az angolszász országokkal és próbálta csökkenteni a német és az orosz befolyást hazánkban. Otthonosan mozgott azokban a körökben, ahol a független, náciellenes és angolbarát politika hívei gyülekeztek. Hibának tartotta a belépést a II. világháborúba és ellenezte a zsidótörvényeket.

06_710906.jpg1943-44-ben a különbéke elérésére tett kísérleteket angol kapcsolatai révén. Összejöveteleket, találkozókat szervezett, hogy Magyarország számára kiugrási lehetőséget találjon a háborúból. A német megszállás miatt 1944 tavaszától már bujkálnia kellett, ekkor egészsége is megromlott, két agyvérzést is elszenvedett.

A benyomuló szovjet csapatok elfogták, ő felajánlotta együttműködését, és ezután rövid ideig házi őrizetben tartották. A szovjetek valószínűleg még mindig veszélyes ellenfelet láttak benne, ezért úgy döntöttek elszigetelik, nehogy szervezkedni tudjon ellenük, és Moszkvába vitték, ahol a Butirszkaja börtönben tartották fogva. Ott halt meg 1946. október 5-én. Halálát és annak körülményeit az oroszok sokáig titokban tartották, és sorsáról csak 1993-ban kerültek elő hiteles dokumentumok. A moszkvai Donszkoj kolostor tömegsírjában pihen, ahonnan hamvait csak jelképesen hozhatták haza a Kerepesi temetőbe, ahol síremléke áll.

Aknai Zita

Források:

Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!