Fa mint szimbólum

Mindennapjaink ismétlődő rituáléja kevés alkalmat szolgáltat arra, hogy észrevegyük a környezetünk változásait. Pedig milyen megnyugtató egy árnyas fasor alatt andalogni, érezni, ahogy a levelek között átszűrődő fény cirógatja arcunkat. A fák életének ciklikussága olyan akár, a saját életünk. Születés, bimbózó fiatalság, tekintélyt parancsoló öregkor. A fákhoz kapcsolódó szimbólumrendszer egyidős az emberiséggel, a héten ezt a témát járjuk körül.

A fák lelke

Az európai indogermán népek hitték, hogy a fáknak lelkük van. Egy fa megcsonkítása ugyanolyan bűntett volt, mint egy másik ember ellen elkövetett cselekedet. Az életfa-világfa jelkép az egyik legősibb szimbólum, amely szinte minden nép mitológiájában külön fejezetet alkot. A népmesékben és az archaikus mondákban továbbélő motívumkör a kora keresztény kultúrkörben az örök életet jelentő paradicsomi életfa előzményében „gyökerezik”. A fa, mint archetípus egyértelműen az újjászületés jelképe, sőt a fa elégetése nyomán keletkező végtermék, a hamu is a regeneráció szimbóluma. Érdekes, hogy jelentéstartalma szinte mindig pozitív, még akkor is, ha kínzóeszköz válik belőle. De milyen jelentéssel bírnak az egyes fajok?

Mit susog a szent tölgy?

A dodonai jósda eredetmondája szerint egészen az egyiptomi Thébából repült ide egy fekete galamb, hogy egy tölgyfára telepedvén arra kérje a helyieket, hogy építsenek a fa körül egy jóshelyet Zeusz számára. Így lett Dodona szent hely. Igaz, hogy a dodonai jóslat homályosságáról és kétértelműségéről ismert, mégis ezrek zarándokoltak ide, hogy bepillantást nyerjenek a jövőjükbe.

A tölgy a nagyság, az erő, és keménysége révén a halhatatlanság szimbóluma. A villámcsapást vonzó magas fát olyan istenekkel hozták kapcsolatba, mint Zeusz vagy a skandináv Thor. A mennydörgés és a tölgyfa kapcsolata szinte valamennyi indogermán népnél megfigyelhető. A kelták világtengelynek, életfának tekintették, amely közvetítő szerepet tölt be ég és föld között.
Az antik eredetű tölgymotívum kedvelt díszítőelem is volt, amelyre Mátyás udvarában is akadt példa. A király márványportréján a tölgykoszorú például, uralkodói mivoltát kívánta reprezentálni. A költészetben pedig, mint a hatalom, a hosszú élet és az erkölcsi tartás értelemben használták.

A hársfaágak csendes árnyán

Ha a tölgy a férfi, akkor a hárs a női princípium; a báj, a boldogság kifejezője. Illatos virágának gyógyító ereje van, szív alakú levele révén pedig a barátság, a szeretet és a szerelem jelképe. Walter von der Vogelweide A hársfaágak csendes árnyán… kezdetű versében a szeretők fája, de a Carmina Buranában is ilyen értelemben szerepel.

A nyírfa

Az északi féltekén honos, sudár, fehér törzsű fa, a termékenység, a fény és a ragyogás jelképe. A hiedelmek szerint védelmez a boszorkányok ellen és kiűzi a gonosz szellemeket, bár a nyírfapollenre allergiások feltehetően nem érzik ezen pozitív tulajdonságait. A finnek virgácsot készítenek belőle és a szaunázás közben használják a vérkeringésük felfrissítésére.

A híres bükk

Mint amilyen a Normafán álló öreg bükk is volt, mely alatt állítólag Mátyás is megpihent, hazánk kevert lombú erdeinek vezérfája. Olajokban gazdag makkja a sertések értékes tápláléka – ezért vidéken olykor kihajtják a disznókat az erdőbe makkoltatni. Érdekesség, hogy a bükkmakk emberi fogyasztásra is alkalmas. A bükk felhasználása sokoldalú, készülhet belőle bútor, talpfa, hordó és parketta is. Maga a bükkfa valamint a belőle készült faszén kiváló tüzelő.

Nem is olyan régen még szokás volt vidéken, hogy ahol gyermek született, ott a szülők vagy nagyszülők facsemetét ültettek. Az így földbe kerülő fa jelentése összekapcsolódott a születéssel és az újszülöttel, hiszen úgy gyökeredzik a csemete a földben, ahogy a gyermek a családban. Jó lenne, ha ez a szép szokás újraéledne, mert aki fát ültet az bízik a jövőben.

TÉ

Forrás:

James George Frazer, Az aranyág, Osiris, Budapest, 2002.

https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szimbolumtar/ch03s03.html

TÉ

Ajánló

Méz, méz, méz…

Mindannyiunk kedvenc csemegéje: ízesítjük vele teánkat, esszük kenyérre kenve, készítünk belőle süteményt, alkalmazzuk torokfájásra. Ez nem más, mint a méz! Nem is gondolnánk, hogy hazánk területén legalább ezer éve is folytattak már méhészeti tevékenységet, és részben emiatt rengeteg népi hiedelem és szokás kapcsolódik hozzá. Ezekből állítottuk össze aktuális cikkünket, amelyet adatbázisunk főként néprajzi tematikájú, méhészeti és mézeskalácsos eszközeivel illusztráltunk.

Horgásszunk!

Halat fogni ősi tradíció. A halászó, vadászó őseink körében a halászat bizonyosan népszerűbb volt a vadászatnál, hiszen lényegesen veszélytelenebb élelemszerző tevékenység és a sikerre is nagyobb volt az esély. Hogy mi a különbség a halászat és a horgászat között, az legfrissebb válogatásunkból kiderül.

Őszi hangulatfestő

Ahogy haladunk az őszbe, a táj egyre inkább meleg rőt-rozsdaszín árnyalatokat ölt, egyre hamarabb kezdődik az éjszakai sötétség, egyre hűvösebbek a reggelek. Megjelentek már a zöldségesstandokon a sütő- és dísztökök, a kerti virágaikat áruló nénik immár őszirózsát és csipkebogyót kínálnak. A lombhullató növények megkezdik éves tisztítókúrájukat és megszabadulnak leveleiktől. Hull a vadgesztenye, amely kiváló alapanyag amorf játéklovak készítéséhez.

Indulj el egy úton! - A hazai túrázás kis históriája

Ki ne vágyna a zsúfolt nagyvárosból a zöldbe, ahol nyakunkba vehetjük a végeláthatatlan tájakat. A számtalan turistaútra, a fák közé, a fűbe fekve, a friss levegőre, ahol elmajszolhatjuk elemózsiánkat – a szemetet természetesen elvisszük a város kukáiba. Nem volt ez másként száz évvel ezelőtt sem, az emberek mindig is vágytak a természet lágy ölére – főként mióta felgyorsult az urbanizáció.

Baradlától Suba-lyukig – Röviden a hazai barlangászatról

Hazánk bővelkedik barlangokban, amelyek titokzatossága, illetve cseppkő- és sziklaformációinak, olykor ásványkiválásainak és ősmaradványainak látványossága vonzó turistacélponttá teszi az üregeket. A honi barlangkutatás többszáz éves múltra tekint vissza, kiállításunkban a barlangászat-történet főbb állomásait tekintjük át, külön kiemelve a leghíresebb magyar barlangot, az Aggteleki Nemzeti Park területén található, világörökség részét képező Baradlát.

Boszorkányok és Grimm-mesék vidékén – A Harz hegység

A Harz hegység titokzatos tájai számos mesét és rémtörténetet ihlettek, többek között a Grimm testvérek történeteit és a Goethe Faustjában bemutatott Boszorkányéjt. A vidék jellegzetes fagerendás házai valóban mesébe illő miliőt teremtenek. A tündérmesék mellett gazdag és szövevényes történelemi múlt is jellemző a Harz körüli városokra.

További tematikus virtuális kiállításaink