Fa mint szimbólum
Mindennapjaink ismétlődő rituáléja kevés alkalmat szolgáltat arra, hogy észrevegyük a környezetünk változásait. Pedig milyen megnyugtató egy árnyas fasor alatt andalogni, érezni, ahogy a levelek között átszűrődő fény cirógatja arcunkat. A fák életének ciklikussága olyan akár, a saját életünk. Születés, bimbózó fiatalság, tekintélyt parancsoló öregkor. A fákhoz kapcsolódó szimbólumrendszer egyidős az emberiséggel, a héten ezt a témát járjuk körül.
A fák lelke
Az európai indogermán népek hitték, hogy a fáknak lelkük van. Egy fa megcsonkítása ugyanolyan bűntett volt, mint egy másik ember ellen elkövetett cselekedet. Az életfa-világfa jelkép az egyik legősibb szimbólum, amely szinte minden nép mitológiájában külön fejezetet alkot. A népmesékben és az archaikus mondákban továbbélő motívumkör a kora keresztény kultúrkörben az örök életet jelentő paradicsomi életfa előzményében „gyökerezik”. A fa, mint archetípus egyértelműen az újjászületés jelképe, sőt a fa elégetése nyomán keletkező végtermék, a hamu is a regeneráció szimbóluma. Érdekes, hogy jelentéstartalma szinte mindig pozitív, még akkor is, ha kínzóeszköz válik belőle. De milyen jelentéssel bírnak az egyes fajok?
Mit susog a szent tölgy?
A dodonai jósda eredetmondája szerint egészen az egyiptomi Thébából repült ide egy fekete galamb, hogy egy tölgyfára telepedvén arra kérje a helyieket, hogy építsenek a fa körül egy jóshelyet Zeusz számára. Így lett Dodona szent hely. Igaz, hogy a dodonai jóslat homályosságáról és kétértelműségéről ismert, mégis ezrek zarándokoltak ide, hogy bepillantást nyerjenek a jövőjükbe.
A tölgy a nagyság, az erő, és keménysége révén a halhatatlanság szimbóluma. A villámcsapást vonzó magas fát olyan istenekkel hozták kapcsolatba, mint Zeusz vagy a skandináv Thor. A mennydörgés és a tölgyfa kapcsolata szinte valamennyi indogermán népnél megfigyelhető. A kelták világtengelynek, életfának tekintették, amely közvetítő szerepet tölt be ég és föld között.
Az antik eredetű tölgymotívum kedvelt díszítőelem is volt, amelyre Mátyás udvarában is akadt példa. A király márványportréján a tölgykoszorú például, uralkodói mivoltát kívánta reprezentálni. A költészetben pedig, mint a hatalom, a hosszú élet és az erkölcsi tartás értelemben használták.
A hársfaágak csendes árnyán
Ha a tölgy a férfi, akkor a hárs a női princípium; a báj, a boldogság kifejezője. Illatos virágának gyógyító ereje van, szív alakú levele révén pedig a barátság, a szeretet és a szerelem jelképe. Walter von der Vogelweide A hársfaágak csendes árnyán… kezdetű versében a szeretők fája, de a Carmina Buranában is ilyen értelemben szerepel.
A nyírfa
Az északi féltekén honos, sudár, fehér törzsű fa, a termékenység, a fény és a ragyogás jelképe. A hiedelmek szerint védelmez a boszorkányok ellen és kiűzi a gonosz szellemeket, bár a nyírfapollenre allergiások feltehetően nem érzik ezen pozitív tulajdonságait. A finnek virgácsot készítenek belőle és a szaunázás közben használják a vérkeringésük felfrissítésére.
A híres bükk
Mint amilyen a Normafán álló öreg bükk is volt, mely alatt állítólag Mátyás is megpihent, hazánk kevert lombú erdeinek vezérfája. Olajokban gazdag makkja a sertések értékes tápláléka – ezért vidéken olykor kihajtják a disznókat az erdőbe makkoltatni. Érdekesség, hogy a bükkmakk emberi fogyasztásra is alkalmas. A bükk felhasználása sokoldalú, készülhet belőle bútor, talpfa, hordó és parketta is. Maga a bükkfa valamint a belőle készült faszén kiváló tüzelő.
Nem is olyan régen még szokás volt vidéken, hogy ahol gyermek született, ott a szülők vagy nagyszülők facsemetét ültettek. Az így földbe kerülő fa jelentése összekapcsolódott a születéssel és az újszülöttel, hiszen úgy gyökeredzik a csemete a földben, ahogy a gyermek a családban. Jó lenne, ha ez a szép szokás újraéledne, mert aki fát ültet az bízik a jövőben.
TÉ
Forrás:
James George Frazer, Az aranyág, Osiris, Budapest, 2002.
https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szimbolumtar/ch03s03.html
TÉ
