Fa mint szimbólum

Mindennapjaink ismétlődő rituáléja kevés alkalmat szolgáltat arra, hogy észrevegyük a környezetünk változásait. Pedig milyen megnyugtató egy árnyas fasor alatt andalogni, érezni, ahogy a levelek között átszűrődő fény cirógatja arcunkat. A fák életének ciklikussága olyan akár, a saját életünk. Születés, bimbózó fiatalság, tekintélyt parancsoló öregkor. A fákhoz kapcsolódó szimbólumrendszer egyidős az emberiséggel, a héten ezt a témát járjuk körül.

A fák lelke

Az európai indogermán népek hitték, hogy a fáknak lelkük van. Egy fa megcsonkítása ugyanolyan bűntett volt, mint egy másik ember ellen elkövetett cselekedet. Az életfa-világfa jelkép az egyik legősibb szimbólum, amely szinte minden nép mitológiájában külön fejezetet alkot. A népmesékben és az archaikus mondákban továbbélő motívumkör a kora keresztény kultúrkörben az örök életet jelentő paradicsomi életfa előzményében „gyökerezik”. A fa, mint archetípus egyértelműen az újjászületés jelképe, sőt a fa elégetése nyomán keletkező végtermék, a hamu is a regeneráció szimbóluma. Érdekes, hogy jelentéstartalma szinte mindig pozitív, még akkor is, ha kínzóeszköz válik belőle. De milyen jelentéssel bírnak az egyes fajok?

Mit susog a szent tölgy?

A dodonai jósda eredetmondája szerint egészen az egyiptomi Thébából repült ide egy fekete galamb, hogy egy tölgyfára telepedvén arra kérje a helyieket, hogy építsenek a fa körül egy jóshelyet Zeusz számára. Így lett Dodona szent hely. Igaz, hogy a dodonai jóslat homályosságáról és kétértelműségéről ismert, mégis ezrek zarándokoltak ide, hogy bepillantást nyerjenek a jövőjükbe.

A tölgy a nagyság, az erő, és keménysége révén a halhatatlanság szimbóluma. A villámcsapást vonzó magas fát olyan istenekkel hozták kapcsolatba, mint Zeusz vagy a skandináv Thor. A mennydörgés és a tölgyfa kapcsolata szinte valamennyi indogermán népnél megfigyelhető. A kelták világtengelynek, életfának tekintették, amely közvetítő szerepet tölt be ég és föld között.
Az antik eredetű tölgymotívum kedvelt díszítőelem is volt, amelyre Mátyás udvarában is akadt példa. A király márványportréján a tölgykoszorú például, uralkodói mivoltát kívánta reprezentálni. A költészetben pedig, mint a hatalom, a hosszú élet és az erkölcsi tartás értelemben használták.

A hársfaágak csendes árnyán

Ha a tölgy a férfi, akkor a hárs a női princípium; a báj, a boldogság kifejezője. Illatos virágának gyógyító ereje van, szív alakú levele révén pedig a barátság, a szeretet és a szerelem jelképe. Walter von der Vogelweide A hársfaágak csendes árnyán… kezdetű versében a szeretők fája, de a Carmina Buranában is ilyen értelemben szerepel.

A nyírfa

Az északi féltekén honos, sudár, fehér törzsű fa, a termékenység, a fény és a ragyogás jelképe. A hiedelmek szerint védelmez a boszorkányok ellen és kiűzi a gonosz szellemeket, bár a nyírfapollenre allergiások feltehetően nem érzik ezen pozitív tulajdonságait. A finnek virgácsot készítenek belőle és a szaunázás közben használják a vérkeringésük felfrissítésére.

A híres bükk

Mint amilyen a Normafán álló öreg bükk is volt, mely alatt állítólag Mátyás is megpihent, hazánk kevert lombú erdeinek vezérfája. Olajokban gazdag makkja a sertések értékes tápláléka – ezért vidéken olykor kihajtják a disznókat az erdőbe makkoltatni. Érdekesség, hogy a bükkmakk emberi fogyasztásra is alkalmas. A bükk felhasználása sokoldalú, készülhet belőle bútor, talpfa, hordó és parketta is. Maga a bükkfa valamint a belőle készült faszén kiváló tüzelő.

Nem is olyan régen még szokás volt vidéken, hogy ahol gyermek született, ott a szülők vagy nagyszülők facsemetét ültettek. Az így földbe kerülő fa jelentése összekapcsolódott a születéssel és az újszülöttel, hiszen úgy gyökeredzik a csemete a földben, ahogy a gyermek a családban. Jó lenne, ha ez a szép szokás újraéledne, mert aki fát ültet az bízik a jövőben.

TÉ

Forrás:

James George Frazer, Az aranyág, Osiris, Budapest, 2002.

https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szimbolumtar/ch03s03.html

TÉ

Ajánló

Vízi históriák

Ma már egyértelmű számunkra, hogy ha megnyitjuk a csapot, abból hideg ivóvíz vagy kellemes meleg víz folyik. Azonban kevesen ilyen szerencsések a világban, és lehet, hogy unokáink sem fogják már élvezni ezt a kényelmet. Hogyan alakult a vízellátás hazánkban az ókori rómaiak óta? Illetve gondolták volna, hogy mennyi vízi emlék mellett haladunk el nap mint nap? Vízügyi kiállításunkban mindezekre fény derül.

Horgásszunk!

Halat fogni ősi tradíció. A halászó, vadászó őseink körében a halászat bizonyosan népszerűbb volt a vadászatnál, hiszen lényegesen veszélytelenebb élelemszerző tevékenység és a sikerre is nagyobb volt az esély. Hogy mi a különbség a halászat és a horgászat között, az legfrissebb válogatásunkból kiderül.

Amikor a jég az úr

Bár sokunk számára ma különlegességnek tűnhet, hogy az elmúlt évszázadokban a befagyott Duna jegén közlekedtek, vagy épp királyt választottak, de akkoriban ez egyáltalán nem volt az. Napjainkban szinte elképzelhetetlen, hogy teljesen befagyjon a folyó, melynek legnyomósabb indoka: a folyószabályozás.

Dr. Bubótól a moákig – madarak madártávlatból

A láthatatlan madarak énekére ébredünk vidéken, az emberhez szelídült galambokat kerülgetjük a városban. Életünk részei, mégis meglepő, hogy a madarak 9900 fajjal az állatvilág egyik legnagyobb osztályát alkotják. Magyarországon ebből 400 faj él. Függünk tőlük, a háziasított fajok húsa és tojása az ember egyik fő tápláléka. A vadon élőket pedig szívesen meglessük egy-egy természetjárás alkalmával. Nézzünk néhány érdekességet e szárnyas lényekről!

Távlatok térben és időben - panorámaképek a múltból

Ugyan panoráma jellegű ábrázolások régebben is készültek, azonban a panoráma szó csak a 18. század óta ismert, amikor is – főként eleinte – csak körfestmények megnevezésére használták. A széles látókörnek és a távlatoknak nem csak a panorámalátvány, illetve a panorámaképek készítése esetén van kulcsjelentősége. A távolba tekintés, a távlatokban történő gondolkodás a stratégiai tervezés, a sikeres vállalkozók, illetve stratégák gondolkodásmódjának is jellemzője, így az a harcászati tevékenységhez is kapcsolódik, nem véletlen, hogy a katonai-stratégiai szempontból fontos várakat egykor olyan magaslatokra építették, amelyek lehetővé tették a környező táj megfigyelését.

Méz, méz, méz…

Mindannyiunk kedvenc csemegéje: ízesítjük vele teánkat, esszük kenyérre kenve, készítünk belőle süteményt, alkalmazzuk torokfájásra. Ez nem más, mint a méz! Nem is gondolnánk, hogy hazánk területén legalább ezer éve is folytattak már méhészeti tevékenységet, és részben emiatt rengeteg népi hiedelem és szokás kapcsolódik hozzá. Ezekből állítottuk össze aktuális cikkünket, amelyet adatbázisunk főként néprajzi tematikájú, méhészeti és mézeskalácsos eszközeivel illusztráltunk.

További tematikus virtuális kiállításaink