Az olvasó nők veszélyesek?

Természetesen nem. De mégis miért érdekes ez a felvetés? Olvasásszociológiai felmérések szerint szépirodalmat főleg nők olvasnak, legalábbis ezt mondják, ha rákérdeznek. Az olvasási szokások változásairól már régóta folyik a polémia, különösen arról, hogy nem olvasunk – mármint könyvet – sőt, a gyermekeink sem olvasnak. Vaskos közhelyek helyett, a héten megnézzük, mit olvastak, és hogyan viszonyultak a női olvasókhoz az elmúlt évszázadokban.

Mit olvasol honleány?

foto_001_200.jpgHazánkban a 18. század előtt, néhány kivételtől eltekintve nem létezett női olvasóközönség. Ezen az állapoton a felvilágosodás eszméje lendített sokat, hiszen később, mint potenciális könyvfogyasztói csoport lépett elő a hölgyközönség. Hogy mit olvastak? Az elképzelt nőideál – még nagyon sokáig – az emelkedett, nemes lélek volt, aki természetesen olvasmányaiban is olyan szereplőkkel azonosulhatott, akik a kívánatos női erényeket testesítettek meg, olyanokat, mint a; hűség, családszeretet, jótékonykodás, vagy a szelídség. Talán nem meglepő, de akadtak írók, akik óva intették az anyákat attól, hogy leányaik kezébe regényt adjanak, hiszen szép dolog az elmepallérozás, csak ne menjen a szakácskönyvek forgatásának rovására.
Osztotta ezt a véleményt Lord Byron is, szerinte a nő: „Legyen tanult, a vallásban – de ne olvasson költészetet vagy politikát – helyette kizárólag vallással és főzéssel kapcsolatos könyveket.” 

Ettől függetlenül a 18. századtól, hazánkban is egyre több, nőknek szóló, vagy nőknek ajánlott kiadvány jelent meg. Péczeli József 1789-ben indított Mindenes Gyűjtemény című folyóiratával a hasznos ismeretek terjesztésére és az olvasás népszerűsítésére törekedett. Kihagyhatatlan Kármán József és Pajor Gáspár Uránia c. folyóirata, melynek nem titkolt célja a nőnevelés és a nemzeti nyelv művelése volt. Emellett a hazai szentimentalizmus mérföldköve, a Fanni hagyományai c. levélregény publikálása is a folyóiratban jelent meg.

A regényolvasás, mint fenyegető élvezet

87_1141.jpgA nők műveltségüket a kor megítélése szerint a gyermeknevelés, valamint – a reformkortól kezdve – a nemzeti érzület elmélyítése során hasznosíthatták a legkönnyebben. Vannak kutatások, melyek ma is összefüggést látnak a nők olvasási kedve és a gyermekek tanulásának felügyelete között. 

Hogy a regényolvasás, hogyan vált fenyegető élvezetté? Regények iránti keresletről, de különösen a ponyva iránti mohó vágyról már a Bovaryné is tudósít. Az elvágyódó asszony teendőit elhanyagolja, a valóságtól olyannyira eltávolodik, hogy bukása elkerülhetetlen. Nálunk még a sok tekintetben felvilágosult Veres Pálné sem szívelte, ha a leányok regényeket olvastak. 1865-ös Buzdító szózatában a női regényolvasásról is írt: "Nem tagadom, hogy megvan a regényolvasásnak is némi haszna, de a tapasztalatlan ifjú leány a regényekből sokszor valódi mérget szí, mert képzelő tehetségét és érzését felcsigázzák, lelkében vágyat ébresztenek a hősnő szerepét játszhatni, másnak keblében szintoly heves indulatot költhetni."

Talán emiatt is érdekes, hogy a képzőművészeti alkotások visszatérő motívuma, az olvasó nő alakja. Legtöbbször a jelenetek idillikus hangulata olyan erős, hogy a néző szinte kényelmetlenül érzi magát, ti. megzavarja az olvasót. Persze, ezekben az esetekben mindig felmerül a kérdés, vajon a nő, mint esztétikum funkcionál, esetleg más aspektusból kellene szemlélnünk a látottakat? 

Sokak nehezen szakítanak időt az olvasásra, és az is igaz, hogy radikálisan lecsökkent a könyvolvasók száma, ugyanakkor egészen új szövegfogyasztási szokások alakultak ki. A legszembetűnőbb, a nyomtatott sajtó háttérbe szorulása, és a helyére lépett a digitális tartalmak iránti kereslet. Az olvasás mindenesetre úgy alakul át, hogy közben észrevétlenül minket is formál, és ez biztosan nem változik meg.

A válogatásunk ötletét Stefan Bollmann Az olvasó nők veszélyesek című kötete adta.


Forrás:

Papp, Júlia, ed. (2014) A zsoltártól a rózsaszín regényig. Fejezetek a magyar női művelődés történetéből. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest.

Szívós Andrea: Adalékok A magyarországi nőnevelés és női művelődés történetéhez (1850-1888)

https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/kult_szokasok.pdf

https://kultura.hu/olvasunk-csak-maskepp/

Gustave Flaubert: Bovaryné, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1958.

Stefan Bollmann, Az olvasó nők veszélyesek, Scolar kiadó, 2008.

Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!