Harmadik helyeink
A könyvtár, a közeli kocsma, a két utcával arrébb lévő park – nem az otthonunk, nem a munkahelyünk, hanem egy harmadik hely, ahol az első két helyen megszokottaktól eltérő embereket láthatunk, ismerhetünk meg. Egyszerűnek tűnhet a képlet, de sokak életének nem része ez a bizonyos harmadik hely, vagy létezik valami kitérő, de az nagyon röviden és interakcióktól mentesen. De lássuk, mik is ezek a helyek, mit nyerhetünk általuk, mit veszíthetünk, ha nincs ilyen a környezetünkben.
Indulásra készen állunk lakásunk bejárati ajtajánál és hallgatózunk, hogy a szomszéd beszállt-e már a liftbe. A boltban az önkiszolgáló kasszához állunk, még akkor is, ha ott nagyobb a sor, de inkább az, minthogy két szót váltsunk egy másik emberrel. Munka után egyből az otthonunkba sietünk, hogy pár órával később onnan a munkahelyünkre siessünk, és ezt a végtelen körforgást csak néhány szükséges kitérő szakítja meg. Természetesen van, akinek az élet így tökéletesen megfelel, és ez rendben is van. Azonban vannak olyanok, akik szívesen kapcsolódnának másokhoz, igénylik a közösségiséget, de nem biztos, hogy tudják hogyan és hol.
Ray Oldenburg amerikai szociológus 1989-ben írta körül azt a jelenséget, ami egyébként évszázadok óta a városok és a városi élet szerves része, ez pedig a „third place”, vagyis a harmadik hely.
Az első hely az otthonunk, a második a munkahely vagy iskola. A harmadiknak az előbbi kettőtől függetlennek kell lennie: mind térben, mind az ott végzett-végezhető tevékenységben semleges – ez az egyik fő kritérium. A harmadik helyeken az emberek önként vannak jelen, saját akaratukból vesznek részt tevékenységekben, amikhez nem kötik őket szigorú szabályok. Ezeken a helyek teret nyitnak az új társas kapcsolatok kialakulásának, informális kapcsolatok létrejöttének és akár a tapasztalatcserének is.
A harmadik egy ingyenes vagy alacsony költséggel járó hely, ahol kikapcsolódhatunk. Ilyenek a kávézók, a fürdők, könyvtárak, vallási helyek vagy a közeli szabadidőközpontok, művelődési házak – természetesen társadalmi szokásoktól, hagyományoktól is függhet, hogy mi tölti be ezt a funkciót. Ha közvetlen lakókörnyezetünkben rendelkezésünkre áll egy ilyen hely, könnyen lehet, hogy összefuthatunk szomszédokkal, környékbeliekkel, idővel beszélgetésbe elegyedhetünk velük. A harmadik helyek gyakran összehoznak – vagy legalább az esélyét megadják annak, hogy összehozzanak – olyan embereket, akik más körülmények között nemigen ismernék meg egymást.
És hogy mire jók ezek az így kialakult laza ismeretségek? Teljesen légből kapott példákval illusztrálva: lehet, hogy épp egy vízszerelővel beszélgetünk, aki szívesen eljön hozzánk megnézni az eresztő wc tartályt, ám a beszélgetés során kiderül, hogy egy hivatalos ügyet hetek óta nem tud személyesen elintézni, mi viszont megmutatjuk neki, hogy tudja azt könnyedén online elintézni. Talán már mindannyian hallottunk olyanokról, akik ismerősön keresztül jutottak munkához, vagy a szomszéddal beszélgetve, vele összefogva sikerült elérni, hogy a környékbeli foghíjtelekről elszállítsák az illegálisan lerakott szemetet. Nos, a harmadik hely az ilyen kapcsolódásoknak, ismeretségeknek, beszélgetéseknek és ügyeknek, közösségek kialakulásának lehet jó inkubátora.
A harmadik helyek gyakran megsínylik a gazdaságilag vagy más okokból bizonytalanabb időket. Számuk jelentősen visszaeshet, ahogy azt tapasztalhattuk is az elmúlt években: az energiaárak emelkedése vagy a járványügyi korlátozások miatt sok, a helyi közösség számára fontos tér zárt be ideiglenesen vagy véglegesen.
KF
Forrás:
