A diósgyőri vár feltárásakor egy XIV. század végéről származó, szarvasagancsból készült sakkfigurát találtak, amely arra utal, hogy őseink már ekkor ismerték a játékot. Hiteles történelmi források szerint Károly Róbert királyunk 1355-ben, a visegrádi tárgyalások alkalmával egy sakk-készlettel kedveskedett a cseh János királynak. Több mint egy századdal később, az egervári kastély 1490-es leltárkönyvében feljegyzett két zacskó sakkbáb okán arra következtethetünk, hogy a kastélyban sem volt ismeretlen a játék.
A hazai sakk irodalom a „Sách, avagy királyos játéknak szabott rend-tartási” címmel indult 1758-ban. Az alig 37 oldalas könyvecske inkább szabálykönyv, mely a korabeli sakknyelvet is őrzi: a bástya torony, a futó nyilos, a huszár pedig lovas elnevezéssel szerepel. Egyik első ismert sakkozónk Batthyány Ferenc volt, a 17. századból Zrínyi Miklós író-hadvezér neve említendő, aki „Vitéz hadnagy” című munkájában olyan találóan hasonlítja a vitézséget a sakkhoz, hogy azzal kétségtelen bizonyítékát adja, egy hozzáértő játékossal van dolgunk. Köztudott, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem, mind ifjúként, mind a száműzetésében szívesen sakkozott.
Időrendi áttekintésünk következő állomása, a 18. század egyik legnagyobb sakktörténeti rejtélye, Kempelen Farkas sakkozógépének, a Töröknek a működése volt. A sakkautomata megépítésének Mária Terézia utasítására 1769-ben fogott neki Kempelen, 1770 elején pedig már be is mutatta az udvar előtt. Szerkezete, ami egy asztalként is funkcionáló, megannyi fogaskerékkel teli szekrényből, valamint egy, az egyik kezében egy pipát tartó, leginkább egy turbános török varázslóra hajazó bábúból állt – innen az elnevezés is –  már a puszta látványával ámulatba ejtette a közönséget. A gépet úgy harangozta be Kempelen, hogy képes felvenni a kesztyűt bárki ellen, aki leül vele játszani, másrészt önállóan megoldja a „huszár útja” nevű sakkfeladványt. (Ez tulajdonképpen egy matematikai feladvány, amikor a huszár a tábla minden mezőjét pontosan egyszer érinti)
Kempelen későbbi népszerűségét alapozta meg a gép bemutatása, ugyanakkor elterjedt, hogy a találékony feltaláló egy boszorkánymester, aki varázserejével mozgatja a gépet. A valóság ezzel szemben az volt, hogy a szerkezetben elfért egy profi sakkozó, aki a tábla aljára erősített mágneses tűk állása alapján, nyomon tudta követni, hogy hol is állnak a fémmagot tartalmazó sakkfigurák. A sakkozógép európai turnéja után az Egyesült Államokban is bemutatásra került, amolyan bűvészmutatványként, ám 1854-ben egy tűzvész során elpusztult. A Törökből csak a sakktábla maradt fenn, akkori tulajdonosa, Nepomuk Maelzel pár évvel később felfedte a szerkezet titkát, vagyis hogy a dobozba rejtőzve valóban egy ember mozgatta a bábu karját. A 19. századi politikusok és jeles személyiségek között Széchenyi István is említést érdemel, aki döblingi évei alatt sem hagyott fel a játékkal, de Kossuth Lajos, Görgei Artúr és Klapka György is hódolt a sakknak. 

A 20. század írói, költői között több szenvedélyes játékost is találunk: például Karinthy Frigyest, Nagy Lajost és József Attilát. De a tudósaink sem maradhatnak ki a felsorolásból: a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert, aki a Szegedi Sakk-kör elnöke volt, valamint a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, Vizi E. Szilveszter, aki diákkorában versenyzett is.

A 19. századhoz köthető az első magyar sakkegylet, a Pesti Sakk-kör (a Magyar Sakkszövetség elődje), amely egyes vélemények szerint 1839-ben alakult meg, de bizonyíték csak arra van, hogy 1842-ben már biztosan létezett a Wurm kávéházban. Alapítói a kor legismertebb magyar sakkozói, Szén József, Grimm Vince és Löwenthal János Jakab voltak. 1849-ben a sakk-kört feloszlatták, újjáalakítását csak 1864-ben engedélyezték, a kör elnöke és pártfogója gróf Széchenyi Ödön volt, alelnöke Erkel Ferenc lett, aki később halálig, 1865-től 1893-ig viselte az elnöki titulust.

A Magyar Sakkszövetséget 1911-ben alakították meg, elnöke Maróczy Géza és Huber Dániel lett, a szövetség 1913-ban megszűnt, de 1918-ban ismét létrehozták, ám a háború miatti bizonytalan helyzet miatt meg sem kezdhette a tevékenységét. Az egyesület 1921 óta működött zavartalanul egészen 1944-ig. 1945-ben más néven alakították újra, a Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetsége (MADOS) lett a neve. 1956-ban aztán ismét a Magyar Sakkszövetség nevet vette fel, és ezen a néven működik az óta is. A szövetség elnöke 1955-ben rövid ideig Kádár János volt, aki maga is rajongója volt a sakknak, hogy milyen játékos volt, az nem tudjuk biztosan, de a hazai sakksport sokat köszönhetett neki.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1999 óta ismeri el a sakkot, mint olimpiai sportágat. A sakkolimpiákat azonban azóta sem az olimpiákkal együtt rendezik. Ami Magyarország sakksportban elért eredményeit illeti, az első két hivatalos sakkolimpiát Magyarország nyerte 1927-ben és 1928-ban. A legendás győztes csapat tagjai: Maróczy Géza, Nagy Géza, Vajda Árpád, Havasi Kornél, Steiner Endre (Maróczy 1928-ban már nem játszott.). Ami a női csapatunkat illeti, többször is kiválóan szerepeltek: két alkalommal 1988-ban és 1990-ben is aranyérmet szerzett a Polgár testvérekből, (Zsuzsa, Zsófi, Judit), valamint Mádl Ildikó által alkotott válogatottunk. Legközelebb 2024-ben rendez hazánk sakkolimpiát.

Női sakkozók

Az első történetírásban is megemlített női sakkozó Mátyás neje, Beatrix volt, róla nemcsak Bonfini, hanem Heltai is feljegyezte, hogy kedvelte a táblás játékot. Akikre igazán büszkék lehetünk: a Polgár lányok, Zsuzsa, Zsófia és Judit, a sakktörténet különleges hősei. A testvérek édesapjuk révén egy egyesek szerint “ellentmondásos kísérlet” részeseiként egész korai gyerekkoruktól kezdve arra készültek, hogy sakkvilágbajnokok legyenek. Édesapjuk, Polgár László úgy döntött, hogy bebizonyítja, hogy a “zsenialitást” meg lehet szerezni, hogy megfelelő neveléssel, bármely egészséges gyermek zsenivé fejleszthető. A lányok zsenialitása számokban is mérhetők, Zsuzsát az 1980-as évektől a 2000-es évek elejéig tartó aktív pályafutása alatt a világ egyik legerősebb sakkjátékosaként tartották számon, ezenkívül 1996 és 1999 között női sakkvilágbajnok volt. Zsófia nemzetközi nagymester, kétszeres sakkolimpiai bajnok. Judit 9 évesen nyerte első nemzetközi versenyét. 11 éves volt, amikor először legyőzött egy nagymestert. Nemzetközi nagymester címet 1991-ben, 15 évesen szerezte meg, pályafutását 2014-ben fejezte be.

Magyarországon két sakkmúzeum is őrzi e remek játék és sport ereklyéit, egy Heves városában és egy Budapesten. A Kerepesi úti Nemzeti sírkertben található a sakkparcella, amelyben négy világhírű sakkozónk nyugszik: Maróczy Géza, Charousek Rezső, Breyer Gyula, és Barcza Gedeon.

TÉ

Forrás:

Bottlik Iván: Kis magyar sakktörténet, Szerzői kiadás, 2004.

https://chess.hu/a-magyar-sakkozas-rovid-tortenete

Horváth László: A magyar sakknyelv történetéből