Az ex libris története

A középkorban a kódex tulajdonosok gyakorta vaslánccal erősítették az olvasópolchoz féltett kincsüket, nehogy valaki eltulajdoníthassa őket. Tekinthetjük akár ezt a módszert is a könyvjegy eredetének, hiszen az ex libris eredeti funkciója, hogy a könyvnek egy meghatározott könyvtárhoz való tartozását kifejezze, és egyúttal a könyv védelmét is ellássa.
Ha fellapozunk egy kézzel írt kódexet, jellemzően a tulajdonos címerét láthatjuk a könyvek díszlapjára festve. A kódexekbe, de később a könyvnyomtatás feltalálása után készült könyvekbe is kézzel írták be nevüket a tulajdonosok, gyakran előfordult, hogy egy-egy mondat, vagy vers is került a név mellé. Azonban legtöbbjük udvarias kérés volt az ismerősökhöz, barátokhoz, hogy ne felejtsék el visszaadni a könyvet a jogos tulajdonosnak. 
A mai értelemben vett ex librisek már sokszorosító grafikai eljárással készülnek úgymint: fametszet, linómetszet vagy rézkarc.

Magyar ex librisek

A legrégibb magyar ex libris a XVI. századból való, és Teilnkes János pozsonyi könyvgyűjtőé. A XVIII. század végéig az ex libris kevés kivételtől eltekintve címeres volt. Kitűnő példái ezeknek Mátyás király Corvinái, amelyeknek elülső kötéstáblájába belepréselve látható uralkodónk címere. Tulajdonosok jórészt egyházi személyek, irodalompártoló és könyvszerető arisztokraták. Jellemző, hogy ekkor még a magyar ex librisek felirata többségében latin, esetleg német, de magyar nyelvű feliratot elvétve sem találunk. A XIX. századra szinte teljesen kiment a divatból, fellendülés csak később a gyűjtőtevékenység elindulásával indult el.

Ex libris gyűjtés

Később a könyvtárosok felismerték az ex librisek könyv- és könyvtártörténeti jelentőségét, megindult tudományos feldolgozásuk is. A szoros értelemben vett, könyvjegyként funkcionáló ex librisek történetében, a XIX–XX. század hozott változást. Ekkor felszabadulva a könyvhözkötöttségtől, kvázi "ex librissé" váltak, azaz többnyire már csak gyűjtők számára és a tulajdonos grafikai gyűjteményének gyarapítása céljából készültek. Megalakultak az első ex libris-gyűjtő egyesületek, megindultak a szakfolyóiratok. Egyesületek elsősorban nagyvárosokban alakultak, ahol az élénk kulturális élet lehetővé tette, hogy a gyűjtők találkozzanak egymással, cserélgessenek, könyvjegyeket készíttethessenek maguknak. Talán nem meglepő, hogy ez, elsősorban a középosztálybeli értelmiség kedvelt elfoglaltsága volt.

A gyűjtőélet komolyabb megindulását az 1903-ban megrendezett első magyar ex libris kiállításnak is köszönhetjük, melyet az Iparművészeti Múzeumban rendeztek. Az Iparművészeti Múzeum közel hetvenezer darabos gyűjteménye a világ egyik legnagyobb ilyen kollekciója, gazdag tárháza a könyvjegy műfaj neves grafikustól és jeles könyvgyűjtőtől származó emlékeinek.
A kollekció jelentős része három neves gyűjtő, a grafikusként is ismert Rozsnyay Kálmán, Kühnemann Viktor és dr. Soó Rezső világhírű biológiaprofesszor tulajdonából került a múzeumba.

Válogatásunkban szerepelnek Soó Rezső tulajdonában levő könyvjegyek, de olyan grafikusművészek munkái  is mint: Kozma Lajos, Menyhárt József, Wenczel Márton, Fery Antal, vagy a kortárs Bodor Miklós. De meg kell említenünk Soós Imrét, aki sok szálon kötődik az ex librisekhez. 1960-ban lépett be a Kisgrafika Barátok Körébe, majd Van Gogh témájú lapok gyűjtésére szakosodott, több éven át tanulmányozta a művész munkásságát, és annak hazai recepcióját. 

A galériánkban megjelenő könyvjegyek, szimbolikájukban jórészt a könyv, és a bagoly, mint a tudás és az ismeretek legkézenfekvőbb szimbóluma és az ex librisek legkedveltebb motívuma jelenik meg. Ezenkívül, a szecesszió kedvelt témája az élet és a halál kérdése is feldolgozásra kerül. Igen hamar felfedezték, hogy kiválóan alkalmas intimitások, merészebb témák kifejezésére is, mint az erotika.

TÉ