Mivel a MaNDA bázisát az ízekre szedett Széll Kálmán téren, az egykori „Moszkván” át lehet a város felől megközelíteni, adta magát, hogy a filmvetítések és azt követő kerekasztal is a nemzedékek hajdani találkozási pontjáról szóljon. Emellett hangsúlyosan jelen volt a programban a 103 éve moziként működő mai Örökmozgó is, ahol koncert várta a gyerekeket és homokanimáció a későn fekvőket.

A központi épületben két vetítőben is pörögtek a filmek, mert a Széll Kálmán tér átépítésével éppen most tűnik el az egykori „Moszkva”, ahol nemzedékek találkoztak, beszélgettek, és indultak el mindenféle bulikba. A húsz fős kisteremben Sára Sándor filmjeivel (Feldobott kő, Cigányok) indult a vetítés, majd Dárday István két alkotása következett (Jutalomutazás, Nyugodtan meghalni), végül a 80-as évek alternatív zenei világát is bemutató Eszkimó asszony fázik című Xantus János filmmel zárult a program. A nagyterem Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című alkotásával nyitott, majd Török Ferenc kultfilmje, a Moszkva tér következett, melynek nézőközönsége most jórészt gimnazistákból állt.

Ezután kezdődött el a Kalef-Moszkva-Széll – egy tér, több nemzedékcímet viselő kerekasztal-beszélgetés a magyar nemzedéki filmekről (vendégek: Gelencsér Gábor filmtörténész, Berta Zsolt, a Kalef című regény szerzője, Szabó Simon forgatókönyvíró, rendező, színész, a Moszkva tér című film egyik szereplője, a Papírrepülők című, nemzedéki jellegű nagyjátékfilm rendezője). A beszélgetésen a magyar nemzedéki film fogalmáról, tendenciáiról, születési körülményeiről, történelmi hitelességéről, átélhetőségéről; a vendégek Moszkva térhez kapcsolódó személyes élményeiről és alkotói terveiről esett szó, majd Gothár Péter Megáll az idő című filmremekével zárult a program.

Kincsek a felhőben – ezzel a címmel ismerkedhettek meg a Múzeumok Éjszakája látogatói a MaNDA adatbázisával az archívum előterében. Az érdeklődők prezentációt láthattak a MaNDÁ-val együttműködő mintegy száz intézmény legérdekesebb tételeiről: képeslapokról, tárgyfotókról, ősnyomtatványokról. Az adatbázis kezelésével megbízott főosztály munkatársai megosztottak néhány kulisszatitkot is a nagyérdeművel. Nagy sikert arattak az adatbázisban található 3D modellek, az egyiptomi szobortól a hímes tojásig. Egy VII. századi fibulán bemutatták azt is, hogyan kell a modellen milliméter pontos méréseket végezni, és ez a szolgáltatás miért előnyös a múzeumok számára. Ezen túl a 3D-s modellek készítési folyamatát is tanulmányozhatták az érdeklődők, s ha már éjszakai program: kiderült az is, hogy voltak, akik az 1880-as években is kirúgtak a hámból…

A MaNDA adatbázis bemutatóját jól kiegészítette az a QR-kódos játék, amely az adatbázis tételeiből mutatott be budapesti helyszíneket ábrázoló képeket. A játékon résztvevők kaptak egy keresztrejtvényt, amelynek kérdéseit úgy tudták megfejteni, ha megkeresték a Budakeszi úti épületben elrejtett QR-kódokat és felismerték az adott helyszínt. Mindeközben megnyílt ismét a filmraktár is, a látogatók az intézményben őrzött kamerák és más filmes eszközök segítségével megismerhették a Filmintézet múltját és képet kaphattak hétköznapjairól is.

Az Örökmozgó Filmmúzeum idei programjának első felében a gyerekeket szólítottuk meg: fél négytől a Vidám kis mesék című program keretében Bíró Feri bácsival skandálhatták együtt például A török és a tehenek című mesét, majd hallgathatták a Nojata zenekar megzenésített verseit – a versek között elhangzottak munkatársunk, Deák-Sárosi László gyermekeihez írt költeményei is. Mindeközben a gyerkőcök az előtérben Ritter Szilvia díszlettervező és bábkészítő segítségével készíthettek szebbnél szebb papírbábokat, amikkel bábozhattak is egy diavetítő és egy vetítővászon segítségével.

Az este további részében a mozitörténetre összpontosult a figyelem. A vetítőben fél héttől A mozi története című rajzfilmet, némafilmeket és diafilmeket láthattak az érdeklődők, Barta Márió, a némafilmekhez adott zongorakísérete pedig igazán különleges atmoszférát varázsolt a nézőtérre.

Ezután a filmarchívum volt és jelenlegi munkatársai kerekasztal-beszélgetésen idézték fel a 103 éves mozi történetének azon szakaszát, amikor az a filmarchívum vetítőhelyéül szolgált. Az archívumhoz már megalakulásakor rendeltek vetítőhelyet, a Filmmúzeumot, amely 1989-ig állt az archívum kezelésében, és ezalatt a régi filmek mozijává vált, de itt láthattunk a máshol nem vetített klasszikusokat is. A Filmmúzeum 1957-ben a Meseautóval nyitotta meg kapuit, az első évben egymillió látogatója volt, 1989-ig pedig 20 millió néző váltott ide jegyet – jórészt ezekre a bevételekre alapult a filmarchívum működése is, hiszen rendszeres állami támogatást évtizedekig nem kapott. Az archívumi mozi szerepét 1991-ben vette át a megújult art mozi, az Örökmozgó, amely új megjelenéssel és profillal lett az akkori mozgalmas és nívós kulturális élet egyik filmes központja.

A múltidéző beszélgetés után emléktáblát avatottunk abban bízva, hogy ezen a helyen a következő 103 évben is mozi működik majd.

Cakó Ferenc homokanimációs előadására jócskán megtelt a terem, akinek nem jutott ülőhely, az a közlekedő folyosón foglalt helyet. A mozivásznon csodálatos képek jelentek meg, amik folyamatos változása elvarázsolta a látogatókat, a varázslatos kézügyességű művészt kétszer is visszatapsolták.

Az estét a Trilógia című rajzfilmmel zártuk.

mandarchiv.hu