Több, mint 77 magyar népmese

Ki ne emlékezne az autentikus virágmotívumokat daloló kismadárra, a Kaláka dallamokra és furulyaszóra a főcímben, Szabó Gyula mesemondó hangjára és az „én mesémre”, amely mindig tovább tartott volna, ha nem lett volna vége a 6-8 perces játékidőnek?

A papucsszaggató kisasszonyok, Magyar népmesék VI. sorozat, forgatókönyv és figuratervek (2002) - Kecskemétfilm Kft., CC BY-NC-ND

A Magyar népmesék első sorozata 1977-ben indult útjára és 2011-ben készült el az utolsó, 8-ik sorozat, összesen 100 résszel. Generációk számára mutatott be klasszikus magyar népi elbeszéléseket, olykor az Esti mese és a TV Maci felvezetésében, míg máskor gyerekcsatornák műsorában. A történetek különlegességét és évtizedeken át tartó sikerét főként a furfangos mesék ötletgazdag, szellemes megoldásokkal tarkított képi világba helyezése eredményezte. Ezen kívül a mesék jellemzője, hogy különböző tájegységek népművészetéből meríti képi megoldásait, jellegzetes figuraábrázolásait.

Jankovics Marcell mellett, aki a rajzfilmek egy részének forgatókönyveit is jegyzi, illetve tervezőként és szakértőként is közreműködött a rajzfilmek készítésénél, Horváth Mária és Nagy Lajos rendezték a mesék nagy részét. Az eredeti ötlet Mikulás Ferencé, aki a legtöbb epizódnak producere is volt. Az első három sorozat dramaturgja Bálint Ágnes volt, akinek Mazsolát és Frakkot is köszönhetjük.

A 10. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál és a 7. Európai Nemzetközi Animációs Játékfilm Fesztivál kétnyelvű programfüzete (2011) - Kecskemétfilm Kft., CC BY-NC-ND

Forrásként eredeti népmesegyűjtéseket használtak föl az alkotók a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzkutató Csoportjának segítségével. Az első epizódokban népi mesemondók: Kóka Rozália, Hrotkó Károly hangján hallhatjuk a történeteket. Később színművészek is megszólalnak narrátorként, többek között Tolnay Klári, Molnár Piroska, Avar István és Szabó Gyula, aki a 3. sorozattól, összesen 88 részben kizárólagos és emblematikus hangja a népmeséknek. Szabó Gyulát 2005-ben a kecskeméti Animációs filmfesztiválon életmű-díjjal tüntették ki mesélői munkásságáért. Az alkotások az egykori Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műtermében keltek életre, majd 1995-től, az 5. sorozattól a Kecskemétfilm Kft. munkatársai keze alatt folytatódott a rajzfilmek készítése. A Kecskemétfilm Kft. nevéhez fűződnek a Vízipók-csodapók és a Leo és Fred animációs sorozatok is.

Aki felelevenítené gyermekkori emlékeit, vagy a klasszikus történeteket az utókor épülésére szánná, a Magyar népmesék weboldalán egytől-egyig megtalálja azokat, és ezenkívül egyéb érdekességeket olvashat a kezdetekről, a készítőkről vagy a forrásul szolgáló népmesei gyűjtésről. Emellett mp3 formátumban letölthető a Kaláka-féle főcímdal, illetve kifestőként kinyomtatható egy-egy karakter.

Hetet egy csapásra, Magyar népmesék VI. sorozat, forgatókönyv (2002) - Kecskemétfilm Kft., CC BY-NC-ND

A rajzfilmek elismertségét fémjelzi, hogy a magyar filmes események mellett nemzetközi animációs filmfesztiválokon egyaránt bemutatásra kerültek. A sorozat az IMDb-n 10-ből 9-es pontszámot kapott a felhasználóktól. A Magyar népmeséket Európa-szerte, sőt Japánban, Kínában, Ausztráliában és az USA-ban a televíziók is műsorra tűzték. Immár pedig bármikor, bárhonnan elérhető: az Europeana, az Európai Digitális Könyvtár oldalán is felfedezhetők és megismerhetők a magyar népmesekincs gazdagságából merítő bájos-furmányos történetek. Aki nem hiszi, járjon utána…

TEJ

Ajánló

Filmévkönyv 1979-2010

1979-től 2010-ig minden évben megjelentette a Filmintézet a filmes szakma egy teljes évét áttekintő és elemző kiadványát. A könyv részletesen bemutatja az adott évben megjelent filmeket, játékfilmektől kezdve az animációs filmekig, a filmek készítőit, a szakmai eseményeket és külföldi fesztiválokon való szerepléseket, díjakat és még sok más érdekességet. A Filmévkönyv elsősorban szakmai kiadvány, ennek ellenére laikus filmkedvelők számára is hasznos és élvezetes lehet a böngészése, éppen ezért kedvcsinálóként következzen néhány érdekesebb információ a sorozatból.

Mire vigad a magyar? - Zenetörténeti zanza

A héten mulatunk, azaz adatbázisunk képei segítségével felidézzük, hogyan vigadtunk az elmúlt évszázadokban – olykor örömben, olykor bánatban. A magyar nóta és a „cigányzene” szinte szinonimák, sőt a legismertebb nótaszerzők és zenészek, virtuózok roma származásúak. Kis magyar zenetörténetünkben vizsgáljuk, hogy hogyan alakult ez a kölcsönhatás? Hogyan vált szórakoztató műfajjá a nóta – a magyar népzenében gyökerezve és a reformkor romantikus nemzeti hevületétől fűtve?

Kék óra

A városfotózásra az egyik legjobb alkalom, amikor a nap eltűnik a horizonton, vagy éppen még nem bukkant fel, az ég a sötétkék legszebb árnyalataiban pompázik, a város narancssárgás fényeit pedig éppen csak felkapcsolták, vagy még nem oltották le. Rengeteg ilyen képet találhatunk az interneten, a Budapest keresőszóra kiadott képtalálatok közül nagyjából minden második a kék órában készült. Az ég kékjét a légköri fényszóródás adja, légkör nélkül az égbolt fekete lenne.

Tavaszi zsongás

Vége a téli zimankónak, és ahogy egyre kevésbé fázunk reggelente, előkerül a szekrény mélyéről az átmeneti kabát és cipő. Elsőként előbújnak a földből a hóvirágok és a sáfrányok; a fákon, bokrokon megjelennek a rügyek – és reménykedünk, hogy egy váratlan fagy nem teszi tönkre az éves alma- és szilvatermést. Ébredezik a természet, a vándormadarak visszatérnek hátrahagyott fészkükbe.

Hogyan készült az egykor híres magyar kender?

Balassa Iván vitatott elmélete szerint a magyarság már a honfoglalás előtt ismerte és termesztette is a kendert. A kötelek és zsinegek mellett a ruházatuk olyan járulékos elemeit is, mint például az öv, kenderrostból készítették. Ezt az elméletet alátámasztani látszik az a tény, hogy a kender szó a honfoglalás előtti időkből származó ótörök eredetű jövevényszó. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a Kárpát-medencei szláv őslakosság a víz közelében fekvő településeken a honfoglalást megelőzően már termesztette.

Ex libris

Ex libris means bookplate, a small multiplied graphic work pasted into the book, on the inside front cover, identifying the book owner. Typically, it contains the owner’s name or a symbol that refers to them or their gratifications. According to its original function, it identified the library where the book belonged to. Lots of graphic artists undertake creating bookplates even today, so the art-historical significance of ex libris labels is indisputable. The first bookplates decorated the books of Cardinal Thomas Wolsey and those of Willibald Pirckheimer. Pirckheimer’s bookplate was etched by Albrecht Dürer himself, who excelled both in wood-cutting and copperplate engraving techniques. Not surprisingly, ex libris – as a tiny work of art- became the object of collections in the course of time. Some proportion of them never gets into books, but remains stock of barter for collectors.

További tematikus virtuális kiállításaink