Strand és wellnesskultúra a századelőn

Habár a fövenyfürdőzés részét képező nap és légfürdőzésnek a szakértők a múlt század elején különleges gyógy és megújító erőt tulajdonítottak, a fövenyfürdőzés, azaz strandolás elsődleges célja a múlt század elején is (ugyanúgy, mint manapság) a kikapcsolódás, és a forró nyári napok elviselése volt. A korabeli wellness-szolgáltatások között szerepelt a „gőzkamra, a villanyfürdő, a hydraulikus massage,” a fenyőtűlevél fürdő, valamint a légfürdőzéshez épített, szellős falú légfürdő-házakban való pihenés.

94_2884_1_e.jpg

Az orvos szükség esetén légfürdő-sátor használat mellé, lenge ruhában történő sétálgatásból álló légfürdőkúrát is előírhatott páciensei számára. A légfürdő házak alkalmazása mellett a század eleji wellness-kultúra részét képezte a fenyőtűlevél-fürdőzés is. Különleges neve ellenére nem a tűlevélben, hanem az abból készült főzettel dúsított fürdővízben való fürdést jelentette.

„Több helyt … divatba jöttek a fenyűlevélfürdők… az ilyen fürdők közömbös hőfok mellett is ugy hatnak mint a meleg hévvízek. Eképen módunkban áll oly gyenge egyéneknél, kik a melegebb hévvizeket nem tűrhetik, langyos vízzel, melyhez fenyü-levél kivonat jön, a meleg hévvizek hatását elérni.”  Boleman István dr.

A strandolás kiváló alkalmat teremt arra, hogy felszabadultan időt töltsünk barátainkkal, a98_5598_1_e_2c.jpg kapcsolatainkat mélyítsük családtagjainkkal, vízi vagy strandröplabdázzunk, társasjátékozzunk stb., de ideális lehet akár arra is, hogy ismerkedjünk, új kapcsolatokat építsünk másokkal. Ez utóbbi esetben azonban vigyázzunk, mert nem biztos, hogy mindenki jó szemmel nézi az ez irányú ténykedéseinket. Így volt ez 1935-ben is:    

„Nagy része van az erkölcsök lesüllyedésében a nyári fövenyfürdői élet elfajulásának is; hiszen akár hogyan szépítjük a dolgot, ezek a fövenyfürdők igen sok esetben egyenlők a nyilvános kerítés alkalmaival. A hangadók itt is a züllött férfiak és bukott nők lettek, akiknek szabados példáját naiv tudatlanságban utánozzák a „jobb“ társaság férfiai és asszonyai. Belgiumban és Olaszországban a fövenyfürdő állandó, legszigorúbb rendőri ellenőrzés tárgyai, mig nálunk a hatóságok ezen a téren szinte a végtelenségig engedékenyek. A sajtó pedig kifigurázza az erkölcsvédő hatósági intézkedéseket.” – Békés, 1935.

2001_750_1_e.jpgStrandoláskor gyakran előfordul, hogy mások a strandolással, napozással, kapcsolatos tanácsokkal, aggodalmakkal bombáznak minket. Néhányan olyan tanácsokkal próbálnak minket felvértezni, amelyekről később kiderül, hogy tévedéseken alapul. Régen sem volt ez másképp! Persze sok esetben a tanács nem rossz, csak a mögötte lévő tudományos magyarázat igazságtartalma kétséges:

„A Tisza partját pedig lég- és napfürdőzés számára használják. Minthogy az ott lerakodó Marosiszap, az ő radiaktiv hatásánál fogva, főleg a nap által megmelegített állapotában igen nagy gyógyerejü.” -  Délmagyarország, 1912.

Időnként bizonyos érvelések nagyon jól hangzanak:

„A növényekből a napmeleg által kifejlesztett éltetőlég, és a földpárázat, erősítő s egészen fölfrissítő légfürdőt képeznek a gyermekre nézve” – Hufeland

Néha az elméletben jól hangzó tanácsok a gyakorlatban nem bizonyulnak praktikusnak:

„A légfürdő tartama alatt dörzsöljük bőrünket tiszta kézzel vagy kefével (közben járjunk fel-alá.)  - Loránd Arnold, (karlsbádi fürdőorvos) 1910.

Vannak olyan tanácsok, amelyeket nem érdemes szó szerint értelmezni:

„Nagyon hasznos, fontos a légfürdő. Minél kevesebb ruhában, minél többet legyünk a levegőn.”

2009_320_1_e_2.jpgBizonyos  érveléseket csak fenntartásokkal érdemes hallgatni, jó példa erre a következő érvelés:

„A fürdői meztelenség egyáltalában nem szégyelni való. Az nem olyan, mint a másféle. Az egyéb alkalmi pőreség. Ott van például a fövenyfürdő, magyarul: strand. Ott még az urihölgyek is többet mutogatnak meg magukból, mint amennyit illik.” –  Békésmegyei közlöny, 1928.

Ahogy a túl kevés ruházat, vagy a meztelenség, úgy a túlöltözöttség is lehet probléma, ugyanis ha megsértjük a strandolás íratlan szabályait, azzal könnyen megütközést kelthetünk a jelenlévőkben, és rosszallást válthatunk ki másokból:

„Egyszerre mozgás támad a fövenyen. Sugdosás, megütközés, izgalom. Itt-ott azt mondják, hallatlan! Egy nő, ugy, ahogy bejött, teljesen felöltözve, kacér, könnyű nyári toalettjében sétál körűl a strandon. — Ez mégis csak sok, — állapitja meg egy trikós, heverő nő. — Igy, teljesen felöltözve járkálni itt! Szemtelenség!” –  Nyírvidék, 1926.

94_800_3_e.jpgHa az időjárással kapcsolatban nem tájékozódunk időben, akkor könnyen előfordulhat, hogy olyan meglepetés ér minket, mint amely 1928 szeptemberében érte a pórul járt strandolókat:

„Az első hidegebb nap, az első korareggeli dér megölte a fövenyfürdőt. A fürdőruhás kényelem, a paradicsomi vetkezettség egyszerre kellemetlenné vált, még a legelszántabbra edzett ős strandolók is fogvacogva állták a gyengülő nap őszi, bátortalan sütését. A strandolás ezzel elvesztette létjogosultságát szeptember 15 én” –  Békésmegyei közlöny, 1928.

Aki Franciaországban próbált meg strandolni, az még rosszabbul járt, ugyanis ott ugyanekkor már a fagy is beállt, ahogy arról (ugyanazon az oldalon) a következő cikk első bekezdése is tudósít:

„Páris, szept. 25. (Wollf) A reggeli lapok az időjárás jelentéseivel kapcsolatban megállapítják, hogy a vidéken már beállott a fagy. Igy Auvergnében mínusz 8, a Vogézekben minusz 4, a Loire környékén pedig minusz 3 fok hideget állapítottak meg.”  –  Békésmegyei közlöny, 1928.

Természetesen a különféle meleg vizű gyógyfürdők, uszodák, szaunák hideg időben is lehetőséget biztosítanak a vízzel, gőzzel, forrósággal, vagy fürdéssel kapcsolatos kikapcsolódásra vágyóknak. Bár a század eleji wellness szolgáltatások jelentősen eltértek a maiaktól, kikapcsolódásra tökéletesen alkalmasak voltak. Akárcsak a wörishoffeni fürdőtelep szolgáltatásai 1911-ben:    

 2001_670_1_e.jpgFél fürdők, ülő- és lábfürdők, hőfokra szabályozható zuhanyok, villamos fényfürdők, gőzszekrények és különböző göngyölések képezik a kúra kellékeit.”A főutasitása azonban mindenkinek az, hogy az egész napot a szabadban töltse.”  „A fürdőtelephez tartozó erdőcske tele van akgatva függő-ágyakkal; itt töltik a fürdőzők a nap nagy részét.”… „A napközi szórakozást csupasz lábbal fűben járás és vizben taposás egészíti ki, melynek hatását még azzal igyekeznek fokozni, hogy a lábaknak vízbe nem érő részét öntöző kupából locsolják le.” –  Felsőbányai Hírlap, 1911.

EK

Források

Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!