1944 januárjában a család Felsőgallára menekült. A férfi családtagok és ismerősök ekkor már munkaszolgálatban voltak, Sz. Istvánt Érsekújvárra hívták be munkaszolgálatra. Sz. Istvánné Erzsébet Pestre utazik rokonaihoz, hogy megtudja, mi van velük. A Keleti pályaudvarnál letartóztatják, Budapestről Kistarcsára került, ahol összegyűjtötték őket, majd egyetlen éjszaka alatt vagonokba terelték őket. Az ékszereket, értékeket elvették tőlük, és a 600 nőt regisztrálták, és átadták az időközben megjelent SS-csapatnak. Aki nem rendelkezett állampolgársági dokumentummal, azt Lengyelországba deportálták. Szabadlábon engedést ígértek nekik. Erzsébet is visszaemlékszik a szláv származású Aufseherinek jellegzetes viselkedésére, Sz. Istvánné 2000 ilyen szlovák nőről tesz említést a szövegben. Erzsébeték transzportja volt az első magyar csoport, akiket Auschwitzba vittek. Utánuk 600 000 magyar zsidót várt még a tábor. Erzsébetet külön kiválogatták később vasútépítő munkára. Később átkerült abba a blokkba, ahol azokat a holmikat kellett szétválogatniuk, melyeket elszedtek a beérkező emberektől. Később visszakerült a mindennapi munkához. Erzsébet a lágereket összekötő útépítési munkához osztották be. 1944 júniusában kezdődtek a tábor környékén a légitámadások, bombázások. Erzsébeték Auschwitzból vagonok indítása után négy nappal Ravensbrückbe kerültek. Ezt követően megérkezett Ravensbrückbe az első pesti transzsport. Ezáltal sok ismerőssel és rokonnal tudtak az ittlévők találkozni. A rengeteg halott miatt a tábort karantén alá vonták, feltételezték, hogy járvány ütötte fel a fejét, de az ok a puszta éhség volt. Innen Erzsébetéket, abban az időben, amikor Berlint már körülvették, továbbszállították a láger kiürítése miatt Mauthausenbe. Mauthauseni tartózkodásuk után továbbvitték őket személykocsikkal kapcsolt vonatokon a Mauthausentől kb 60 km-re lévő Amstettenbe. Itt érte őket a légiriadó, és az első légitámadás. Erzsébeték tudomást szereztek az újabb és újabb transzportokról. Erzsébetéket innen Gunskirchenbe vitték, gyalogmenetben, majd tovább kerültek az úgynevezett Zeltlagerbe, egy nagy sátorból kialakított táborhelyre, tele emberekkel, változó életkor és egészségi állapotban. Őrizet nélkül kerültek ki a kapun, de Mauthausen városába, „központjába” értek be. A tömeget Gunskirchenbe tömörítették, gyűjtötték össze. Egy másik barakkban hozzájuthattak vöröskeresztes csomagokhoz, és annak bőséges tartalmához. 1945. május 3-ra az összes SS katona eltűnt a lágerből. Május 6-án megérkezett az első amerikai felszabadító csapat. Erzsébet is majdnem meghalt a legyengült állapota miatt, de Hörschingbe került kórházba, ahonnan szeptemberben tudott hazatérni. Sz. Istvánné 1905-ben született. 1944. március 20-tól 1945. szeptember közepéig volt német fogságban. 1954-ben, súlyos betegségben elhunyt.

Mrs. István Sz. and her family escaped to Felsőgalla in January of 1944. Male family members were in forced labor, husband of Mrs. István Sz. was in Érsekújvár. Mrs. István Szántó traveled to Budapest to learn what happened to them. Here she was arrested, and she got to Kistarcsa, where Jewish people were gathered. They were en-trained during one night. They had to hand all of their values and jewelries. Officers registered the 600 women and handed them to an SS-group. If somebody had no citizenship documents, was deported to Poland. SS promised them to be released. Erzsébet’s group was en-trained and got to Auschwitz. Erzsébet remembers the characteristic behavior of ’Aufseherins’, about 2000 Slovak women, and mentions about them in her text. Transport of Erzsébet was with the first Hungarian group to Auschwitz camp. After them the camp waited another 600 000 Hungarian Jews. Erzsébet was picked for railway construction works. She got to another block where they had to collate belongings what were seized from arrived people. Later she got back to everyday works, to road constructions to link camps. Erzsébet got to Ravensbrück four days later by cars. The first Hungarian transport arrived in Ravensbrück, too. The prisoners met with their relatives there. The camp placed under quarantine because many of them died, the SS assumes an emergence of a lesser epidemic, but reason of death was simply the hunger. Berlin was surrounded, the camp was evacuated and prisoners got to Mauthausen. From Mauthausen they got further to Amstetten. They experienced the first air raid here. Erzsébet knew about newer transports, and they were led to a ’Zeltlager’, to an opened camp. From here, they were led to centre of Mauthausen. The mass was compressed in Gunskirchen. In another camp they got Red Cross Army packages. For 3rd of May in 1945, all of the SS soldiers disappeared from the camp. On 6th of May the first American troop arrived there. Erzsébet almost died because of her bad health status, she got to Hörschingen hospital, and later she got home from there. Mrs István Sz. was born in 1905, she was in captivity from 20th of March in 1944 to the middle of September in 1945. She died in 1954 because of a serious disease.