Komor tehetség volt. Az utolsó évtizedek honi színházművészetének legeredetibb alakja. Olyan erős, kimagasló tehetség, hogy szerda este bekövetkezett haláláig nem sikerült egyetlen kitüntetéssel sem elismerni. Működése fölzaklató, engedmények nélküli szigorúsággal megkínozta szereplőit, nézőit is. Mentes volt minden behízelkedő könynyűségtől. Magánérintkezésében, színészként és rendezéseiben is. Alkalmatlannak látszott megalkudni. Ügyeskedni képtelenül tetemrehívó színházi kétkedőként megkérdőjelezte a csinos színházat, a könnyen fogyaszthatót, a jól csúszó léhaságokat.