A szenteltvíztartók és a népi vallásosság. A katolikus parasztság házain kívül-belül tükröződött az ott élő család vallása. Az épületek oromzatán vagy a kémények tetején keresztek álltak, a barokk díszekkel ékes gazdag parasztházak homlokaira gipszből vallási szimbólumokat formáltak, s az épületek utcai homlokzatán, kis fülkében sokféle fa, porcelán vagy cserép Mária-szobor állt. Bent legtöbbször a ház végfalán a mestergerenda és a tükör alatt függött a kereszt. Az ún. szentsarok a tisztaszobában volt, s ugyanitt, az ajtó mellett akasztották fel a cserép vagy porcelán szenteltvíztartót is. Este-reggel a család tagjai ujjukat a szenteltvízbe mártva vetettek keresztet. Rendszerint olvasót tekertek rá, amelynek keresztje a szenteltvíztartó alatt lógott. A szentsarokban álló asztal szakrális jellegét mutatta, hogy rajta csak enni lehetett, munkavégzésre nem használták. Amikor a pap jött gyóntatni a beteget az asztalt fehér terítővel terítették le, ráhelyezték a szentséget, a szent ostyát. A szenteltvíztartó eredeti zöld mázas kerámia. A téglalap hátlap apró virágokkal díszített. A felső záró harang mellett két angyal fej, közepén Mária mennybemenetele, mellette két angyal. Csabrendeki gyűjtésből, Dr. Tóth Károlyné Darnay Sarolta ajándékozta a Sümegi Városi Múzeumnak. Darnay Sarolta gyűjteménye.

Holy water font made of green-glazed ceramic. The rectangular back is decorated with small flowers. A bell is on the top with two angelheads on the sides, Mary is in the middle with two angels (assumption of Mary). Mrs. Dr. Károly Tóth nee Sarolta Darnay gave it to the Museum of Sümeg.