A szenteltvíztartók és a népi vallásosság. A katolikus parasztság házain kívül-belül tükröződött az ott élő család vallása. Az épületek oromzatán vagy a kémények tetején keresztek álltak, a barokk díszekkel ékes gazdag parasztházak homlokaira, gipszből vallási szimbólumokat formáltak, s az épületek utcai homlokzatán, kis fülkében sokféle fa, porcelán vagy cserép Mária-szobor állt. Bent, legtöbbször a ház végfalán a mestergerenda és a tükör alatt függött a kereszt. Az ún. szentsarok a tisztaszobában volt, s ugyanitt, az ajtó mellett akasztották fel a cserép vagy porcelán szenteltvíztartót is. Este-reggel a család tagjai ujjukat a szenteltvízbe mártva vetettek keresztet. Rendszerint olvasót tekertek rá, amelynek keresztje a szenteltvíztartó alatt lógott. A szentsarokban álló asztal szakrális jellegét mutatta, hogy rajta csak enni lehetett, munkavégzésre nem használták. Amikor a pap jött gyóntatni a beteget az asztalt fehér terítővel terítették le, ráhelyezték a szentséget, a szent ostyát. Eredeti zöld mázas kerámia szenteltvíztartó, Sümeg környéki gyűjtésből. A téglalap alakú hátlapon harangok alatt korpusz látható. Dr. Tóth Károlyné Darnay Sarolta ajándékozta a Sümegi Városi Múzeumnak, 1977-ben. Darnay Sarolta gyűjteménye.

Holy water font made of green-glazed ceramic. The rectangular back is decorated with bells on the top. The crucified Jesus is in the middle. Mrs. Dr. Károly Tóth nee Sarolta Darnay gave it to the Museum of Sümeg in 1977.