A szenteltvíztartók és a népi vallásosság. A katolikus parasztság házain kívül-belül tükröződött az ott élő család vallása. Az épületek oromzatán vagy a kémények tetején keresztek álltak, a barokk díszekkel ékes gazdag parasztházak homlokaira, gipszből vallási szimbólumokat formáltak, s az épületek utcai homlokzatán, kis fülkében sokféle fa, porcelán vagy cserép Mária-szobor állt. Bent, legtöbbször a ház végfalán a mestergerenda és a tükör alatt függött a kereszt. Az ún. szentsarok a tisztaszobában volt, s ugyanitt, az ajtó mellett akasztották fel a cserép vagy porcelán szenteltvíztartót is. Este-reggel a család tagjai ujjukat a szenteltvízbe mártva vetettek keresztet. Rendszerint olvasót tekertek rá, amelynek keresztje a szenteltvíztartó alatt lógott. A szentsarokban álló asztal szakrális jellegét mutatta, hogy rajta csak enni lehetett, munkavégzésre nem használták. Amikor a pap jött gyóntatni a beteget az asztalt fehér terítővel terítették le, ráhelyezték a szentséget, a szent ostyát. A szenteltvíztartó eredeti zöldes barna mázas kerámia. Lapja pajzs alakú. Csabrendeki gyűjtésből, Dr. Tóth Károlyné Darnay Sarolta ajándékozta a Sümegi Városi Múzeumnak, 1977-ben.

Holy water font made of greenish-brown-glazed ceramic. Its plate is shield-shaped. Mrs. Dr. Károly Tóth nee Sarolta Darnay gave it to the Museum of Sümeg in 1977.