Ereky István (Esztergom, 1876. december 26. – Lipótfa, 1943. május 21.) jogász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1921, rendes: 1934). Jogi egyetemi tanulmányait a budapesti és Bécsi Egyetemen folytatta. Bírói szolgálat után 1904-től eperjesi jogakadémiai tanár volt. 1909-ben a Budapesti Egyetemen magántanárrá képesítették. 1910-ben egy évre kijutott Angliába, ahol a helyhatósági önkormányzat vizsgálatának témakörében szerzett tapasztalatokat, nemcsak a tételes jogot, a szociológiai tartalmat is tanulmányozva, valamint az egyetemi oktatási rendszert is vizsgálta. 1914-ben nyilvános rendes tanárnak nevezték ki a pozsonyi egyetemre, 1921-től a szegedi Ferenc József Tudományegyetem tanára volt 1940-ig. A Magyar Alkotmány és Jogtörténet tanszékre került, majd a Közigazgatási és Pénzügyi Jogi tanszéket vezette. Számos tudományos és társadalmi tisztséget töltött be. 1930-ban megkapta a Corvin-koszorút, ami a legmagasabb hivatalos kulturális kitüntetés. A szegedi Állam és Jogtudományi Karon a Közigazgatási és Pénzügyi Jogi Tanszék megbízott majd rendes tanszékvezetője lett az 1924/25-ös tanévben. Egészen 1940. október 19-éig, a Ferenc József Tudományegyetem Kolozsvárra való visszaköltözéséig ő vezette a tanszéket. Majd a Pécsi egyetem közigazgatási és pénzügyi jog professzora lett haláláig. Ő volt a két világháború közti időszak ismert szegedi közigazgatási jogásza. Az angolszász self-governmentek az amerikai szabályozását is vizsgálta, ezzel kapcsolatos eredményeit 1934-ben publikálta. A Magyar Tudományos Akadémia 1923-ban Sztrókay-díjjal, 1930-ban Marczibányi-díjjal jutalmazta, majd 1938-ban elnyerte nagyjutalmukat is. Szabad idejében szívesen foglalkozott műfordítással, jelentek meg Béranger, Victor Hugo és Lenau versfordításai is.

Az 1936. évi Országos Felsőoktatási Kongresszusson előadta Ereky István.

"Az egyetemi szelekció problémája s a vele kapcsolatos egyetemi reformtörekvések más - a miénknél előrehaladottabb - államokban is felvetődtek. Megoldásukban a külföldi egyetemek legnagyobb szaktekintélyei s legkiválóbb pedagógusai vettek részt; s bármennyire elvetendőnek tartok minden léleknélküli szolgai utánzást, lehetetlen, hogy a külföldi rendszereket egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk. Sőt erősen hiszem és vallom, hogy elvi magaslatokra feljutni csakis a nemzetközi összehasonlítás útján lehet. Szükségesnek tartom a nemzetközi összehasonlítást a ránknézve teljesen idegen szellemű angol és francia rendszerekre is kiterjeszteni azért, mert a múltban - ritka kivételektől eltekintve - szinte teljesen német és osztrák hatás alatt állottunk s ez az egyoldalúság, szellemi láthatárunknak ez az összeszűkülése az egyetemi vizsgáztatás és az egyetemi szelekció s a vele kapcsolatos egyetemi reformok terén is káros következményekkel járt..."