Ereky István (Esztergom, 1876. december 26. – Lipótfa, 1943. május 21.) jogász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1921, rendes: 1934). Jogi egyetemi tanulmányait a budapesti és Bécsi Egyetemen folytatta. Bírói szolgálat után 1904-től eperjesi jogakadémiai tanár volt. 1909-ben a Budapesti Egyetemen magántanárrá képesítették. 1910-ben egy évre kijutott Angliába, ahol a helyhatósági önkormányzat vizsgálatának témakörében szerzett tapasztalatokat, nemcsak a tételes jogot, a szociológiai tartalmat is tanulmányozva, valamint az egyetemi oktatási rendszert is vizsgálta. 1914-ben nyilvános rendes tanárnak nevezték ki a pozsonyi egyetemre, 1921-től a szegedi Ferenc József Tudományegyetem tanára volt 1940-ig. A Magyar Alkotmány és Jogtörténet tanszékre került, majd a Közigazgatási és Pénzügyi Jogi tanszéket vezette. Számos tudományos és társadalmi tisztséget töltött be. 1930-ban megkapta a Corvin-koszorút, ami a legmagasabb hivatalos kulturális kitüntetés. A szegedi Állam és Jogtudományi Karon a Közigazgatási és Pénzügyi Jogi Tanszék megbízott majd rendes tanszékvezetője lett az 1924/25-ös tanévben. Egészen 1940. október 19-éig, a Ferenc József Tudományegyetem Kolozsvárra való visszaköltözéséig ő vezette a tanszéket. Majd a Pécsi egyetem közigazgatási és pénzügyi jog professzora lett haláláig. Ő volt a két világháború közti időszak ismert szegedi közigazgatási jogásza. Az angolszász self-governmentek az amerikai szabályozását is vizsgálta, ezzel kapcsolatos eredményeit 1934-ben publikálta. A Magyar Tudományos Akadémia 1923-ban Sztrókay-díjjal, 1930-ban Marczibányi-díjjal jutalmazta, majd 1938-ban elnyerte nagyjutalmukat is. Szabad idejében szívesen foglalkozott műfordítással, jelentek meg Béranger, Victor Hugo és Lenau versfordításai is.

"A vármegyéket és községeket s ezek között a törvényhatósági joggal felruházott városokat, mint a magyar állam közigazgatásának legfontosabb vidéki szerveit, - vagyis más szóval a magyar helyhatósági önkormányzatot szándékozom ismertetni... A magyar helyhatósági önkormányzat ismertetésénél rendkívül nagy súlyt fektessek a múltnak feltárására - , hogy a vármegyéket és községeket ne egymagukban és elszigetelten, hanem összességükben, mint az állam kiegészítő részeit - a magyar állam jogfejlődését pedig, mint az európai jogfejlődésnek egyik, - többé-kevésbbé - önálló ágazatát tüntessem fel s végül, hogy minden egyes intézménynél és jogszabálynál felderítsem - részint a törvények előmunkálatai alapján, részint a történelmi és társadalmi statisztika segélyével - az illető intézmény vagy jogszabály megalkotásának okait és czéljait, - azt is vizsgálva, vájjon a kitűzött czélt elérni mennyiben sikerült?..."

A második kiadásban számtalan változás történt az elsőhöz képest, mert több § lényeges átalakuláson esett át, teljesen új szabályozások kerültek bele, és a történeti rész plusz oldalakkal gazdagodott olyan szerzők műveinek nyomán, akiknek a munkásságát a szerző korábban nem használta fel.