Kalazanci Szent József 1767-es szentté avatását követően készült nagyméretű, reprezentatív mezzotinto-lap. A hiteles képmás mindenfajta attribútum nélkül, a piaristák egyszerű papi öltözetében, fején birétummal mutatja be Kalazanci Szent József mellképét. A metszeten valóban a rendalapító szuggesztív tekintetű arca dominál. Az augsburgi mester talán a szent fennmaradt halotti maszkja vagy annak ábrázolása alapján alkotta meg saját, egyedi Kalazancius-arcát. A rendalapítót nem a halála előtti években, a megpróbáltatások idején jeleníti meg, hanem valamivel fiatalabb korábban, a piarista rend alapításának, pápai jóváhagyásának időpontjában, mély gondolkodású, határozott, lendületes, egyszerre erőt és kedvességet sugárzó személyként. A szentté avatási eljárás során bevett gyakorlat volt a folyamat művészi propagálása is, ezért a boldoggá- vagy szentté avatás előtt álló személyekről hiteles képmásokat (vera effigies) készítettek. Az ily módon terjesztett szentképek növelték a szent életű személyek ismertségét és tiszteletét. Kalazanci Szent József kanonizációját Marzio Ginetti bíboros, a piarista rend protektora indította el 1650-ben, a boldoggá avatásra azonban csak 1748-ban, a szentté avatásra pedig 1767-ben került sor. Hiteles képmások már Kalazancius halála után, a 17. század második felében is készültek Itáliában, a boldoggá-, illetve szentté avatás alkalmával pedig Bécsben és Augsburgban is több ilyen típusú sokszorosított grafika született, utóbbi városban nagyobb méretű, reprezentatívabb mezzotinto-lapok, illetve tézislapok is. Jelzése: „Cum Privilegio S. Caes. Maj. – G. B. Göz exc. A[ugustae] V[indelicorum]”. Felirata: „Vera effigies S. Iosephi Calasanctii Fundatoris Piarum Scholarum.” A mezzotinto-lapnak ismert egy másik változata is (Staatliche Graphische Sammlung, München, Inv. Nr. 248897D; URL: http://www.portraitindex.de/documents/obj/34705031), amelyen viszont más készítői-kiadói jelzet olvasható: „I. S. Negges fecit et excud.” Mivel a gyűjteményünkben található mezzotinto-lap jelzetében az "exc.", vagyis excudit kifejezés csak a nyomtatvány kiadójára, nem pedig a készítőjére vonatkozik, így a mű metszője az a Johann Simon Negges (1726–1792) volt, aki számos egyházi és világi méltóság portréjának reprodukcióját készítette el és a mezzotinto technika egyik legjelentősebb augsburgi mestere volt a 18. század második felében. Gottfried Bernhard Göz minden bizonnyal csak lemásolta, vagy csak újra kiadta Negges metszetét. Ugyanakkor feltűnő, hogy a müncheni mezzotinto-lap jelzetében is csak a "fecit et excud" kifejezés szerepel, amely alapvetően a technikai kivitelezésre, a metszet elkészítésére és a kiadásra, nyomtatásra vonatkozik, a művészi invencióra, előrajzolásra, tervezésre már kevésbé. Így arra következtethetünk, hogy már Negges is "hozott anyagból dolgozott" és egy itáliai hiteles képmás lemásolása alapján alkotta meg mezzotinto-lapját. Leodegario Picanyol szerint a fananói piarista rendháznak volt egy igen korai festménye a rendalapítóról, amelyről a boldoggá avatást követően több metszetmásolat is készült (PICANYOL 1949, 32-34, tav. VI). Negges, majd közvetett módon Göz is ezek egyike alapján dolgozhatta ki saját mezzotinto ábrázolását.

Mezzotint portrait of Saint Joseph Calasanz around 1770. His canonization was started by Cardinal Marzio Ginetti in 1650. He became blessed in 1748, and canonized in 1767. Gottfried Bernhard Göz created his portrait probably on the basis of a face mould. Vera effigies means: veritable effigy.