Gróf Festetich György részvétlevele Spissich János özvegyéhez férjének 1804.04.23-án történt halála alkalmával. Gróf tolnai Festetics György a keszthelyi Georgikon alapítója, szabadkőműves,, nagybirtokos. Gróf Széchenyi István anyai nagybátyja. 16 éves korában a bécsi Theresianumban tanult, ahol építészeti rajzkísérleteivel tűnt ki; ezért az ottani szépművészetek akadémiája tiszteletbeli tagjává fogadta. 21 évesen az udvari kamaránál kezdte hivatali pályáját, azonban 1778-ban katonának állt a Nádasdy-huszárezredben. 1786-ban a bécsi magyar nemesi testőrséghez került, ahol megismerkedett a francia felvilágosodás eszméivel. 18 évig szolgált a hadseregben. 1790. július 12-én mint a Graeven huszárezred alezredese, néhány tiszttársával folyamodványt nyújtott be az országgyűléshez, melyben kérte, hogy a magyar ezredeket teljesen magyar lábra állítsák. Ezzel a lépéssel Bécsben nagy neheztelést vont magára. 1791 májusában kilépett a hadi szolgálatból és keszthelyi magányába vonult vissza, ahol a még nagyatyja által tervbe vett családi majorság megállapításán, gazdasága rendbe hozásán munkálkodott. Festetics György magatartása nemzeti irányba fordul, ő is a Habsburg-ellenes, nemzeti táborhoz húz. 1791 májusában kilép a hadseregből, hogy visszatérhessen a hazájába. Visszavonul Keszthelyre, s ettől kezdve szinte állandóan itt él. Festetics nagysága abban áll, hogy elhagyva az udvar kegyeit hajszoló, arisztokraták útját, kiáll az anyanyelvű irodalom mellett és mindent megtesz az ország gazdasági műveltségének emelésére. A hazai gazdálkodás fejlesztésére 1797-ben Keszthelyen gazdasági iskolát (Georgikon) alapított, amelyet József nádor 1801. augusztus 23-án szántással szentelt fel. Abban az évben a keszthelyi kis gimnáziumot ötosztályossá emeltette (amelyet 1808-ban Sopronba helyezett át) és abban nemes ifjak számára kollégiumot alapított A szabadkőműves jáprai Spissich János zalai alispánnal szoros barátságot ápolt; Festetics György is tagja volt a "Jó tanácshoz" címzett szabadkőműves páholynak Zalaegerszegen, amelyet Spissich vezetett. Jáprai Spissich János Zala vármegye alispánja, a magyar jakobinus mozgalom tagja, a "A jó tanácshoz" ("Boni Consilii") címzett szabadkőműves páholy főmestere. A nemesi származású jáprai Spissich család sarja. Édesapja jáprai Spissich Sándor Sopron vármegye főszolgabírája, földbirtokos és édesanyja forintosházi Forintos Katalin. . 1761-ben Spissich János belépett a jezsuita rendbe és tanulmányai, képzése után, Kőszegen, Komáromban, Gyöngyösön volt tanár. 1771-ben elhagyta a rendet és visszatért a világi életbe. 28 évesen, 1773. április 14-én, lett Zala vármegye másodaljegyzője, e tisztséget 1776. október 1-jéig töltötte be. 1781-től a gróf Eltz-uradalom jószágkormányzója, és 1781. szeptember 24. és 1786. július 14. között a vármegye számvevője, majd 1786. július 14-étől 1790. április 7-ig a főjegyzője volt. A liberális érzelmű Spissich János a magyar szabadkőműves mozgalomnak nem csak aktív tagja, hanem a varasdi "A szabadsághoz", majd Zalaegerszegre átköltözve "A jó tanácshoz" ("Boni Consilii") címzett páholy vezetője, főmestere volt.[] Belső baráti köréhez tartozott Hajnóczy József, tubolyszeghi Tuboly László főszolgabíró és Kazinczy Ferenc. Szabadkőműves álneve "Terentius" volt, és mellette a páholy tisztikarában gróf Althan János Mihály zalai főispán helyettes főmesterként, nemes Mlinarics Lajos ), zalai alispán, és pallini Inkey Imre királyi tanácsos felügyelőkként, pálóczi Horváth Ádám titkárként, Ghillányi János szertartásmesterként, Somssich Lázár szónokként, és Laky István kincstárnokként tevékenykedett. Rosty János, jezsuita szerzetes, hahóti apát, keszthelyi plébános, szintén a páholy tagja is volt. Összejöveteleik helyszíne nem ismert, több utalásból arra lehet következtetni, hogy erre alkalmanként az arácsi hegyen, illetve Alsónemesapátiban, Varga Lászlónál kerülhetett sor.1790. április 7-én Spissich Jánost Zala vármegye első alispánjává választották meg, azonban 1797. április 25-én I. Ferenc magyar király a tisztségékből leváltotta őt, Mlinarics Lajos másodalispánt, és az egész szabadkőműves szimpatizáló gárdáját, azért mert szembeszálltak az akaratával (az 1797. április 12-i zalai megyegyűlés franciabarát határozata miatt elmozdították). Spissich Jánost, besenyői és velikei Skublics Jánost), Mlinarics Lajost, Tuboly Lászlót, Csány Mártont és több vármegyei hivatalnokot elmozdított az uralkodó és a vármegye táblabírák sorából eltörölni rendelte. Ezzel véget ért a politikai pályafutása, és helyébe zalai első alispánná mesterházi Mesterházy Lajost , és a császárhű konzervatív, lovászi és szentmargitai Sümeghy Józsefet , másodalispánná nevezték ki.Martinovics és társainak pere idején József nádor vizsgálatot rendelt el Spissich ellen, azonban, tubolyszeghi Tuboly László barátja segítségével, iratait megsemmisítve tisztázni tudta magát. 1774. január 6-án vette el Sümegen nagymányai Koller Borbála (Kőszeg, 1752. augusztus 15.–Kisgörbő, 1806. április 10.) kisasszonyt, nagymányai Koller Antal és petőházi Zeke Anna lányát. Az esküvői tanúk, gróf galánthai Balogh László helytartó-tanácsi tanácsos, és gyömrei és teölvári Gyömörey László voltak. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864 – 1945); régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. Vidéki viszonylatban a leggazdagabb múzeumok közé tartozott. 1937-ben a múzeumot – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, ahol nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka.