Ki nevet a végén? – Nevetésfilozófiai fejtegetések

Nevetünk, ha valami humoros dolgot észlelünk, ha felidézünk egy mulatságos eseményt, ha egy boldog pillanat kellős közepében vagyunk, ha élvezünk valamit, ha zavarban vagyunk, ha kínosan érezzük magunkat, vagy ha gúnyosak akarunk lenni. Számos, pozitív és negatív töltetű dolog eredményezhet nevetést, mosolygást, kuncogást. Mivel összetett folyamat, az orvostudománytól kezdve a filozófiáig sokrétűen vizsgálták – ezekből gyűjtöttünk ki néhány érdekességet.

A nevetés valójában egy testi reakció. Általában mimika és hang kíséri, és része az adott kultúra kommunikációs megnyilvánulásainak. Sőt, előfordulhat az adott szituációval szöges ellentétben feltörő nevetés is. Illetve, ha már groteszk helyzetet említettünk, itt kell szólnunk az évezredes folklorisztikus és vallásos mélységekbe visszanyúló rituális nevetésről vagy a bahtyini karneválelmélet önironikus és csúfolódó kacagásáról. De a nevetés függhet például az életkortól; emlékezzünk csak vissza, hogy tizenévesen mennyire vicces volt minden, és milyen hosszan és jóízűen tudtunk kacagni.

Mai szemmel különösnek, sőt, megbotránkoztatónak tűnő története van a szardonikus nevetésnek, amelyet ma a gúnyos, erőltetett kacaj szinonimájaként használunk. Az ókori Szardínia lakói a már dolgozni nem tudó időseket nevetéssel kísérve ölték meg – ez egyfajta rituáléként értelmezhető. Egy másik variáció szerint egy, a szigeten őshonos növény mérgezte „áldozatait” oly módon, hogy arcukat az izomgörcs „mosollyá” torzította.

Ha a nevetésfilozófiát említjük, nem mehetünk el szó nélkül Vlagyimir Propp mellett. A neves folklórkutató többek között az orosz varázsmesék révén lett ismert, és a nevetés kapcsán felállított elmélete is kapcsolódik a mesék világához, a mítoszokhoz, a valláshoz. A nevetés az élők mágikus képessége, a halottak nem nevetnek. Ennek megfelelően az „életbe lépés”, azaz a születés, az újjászületés vagy a beavatás misztériumát egyfajta szertartásként nevetés kíséri. A rituális nevetésnek teremtőereje van.

A keresztény vallásban a húsvéti nevetés szintén rituális töltettel bír: ezen alkalomkor a húsvéti prédikáción a pap fölvidítja a híveket. Mindezzel a gesztussal a feltámadás örömét elevenítik fel, ugyanis Krisztus a feltámadással legyőzte a halált, a gonoszt. Vannak olyan nézetek is, hogy az emberek tavaszi eufóriája és a nagyböjt utáni felszabadult állapot áll a húsvéti nevetés hátterében.

A nevetés fontos szereppel bír a keleti vallásokban; a buddhizmusban, a sintóban vagy a taoizmusban. Nevető Buddha vagy Pu-taj fontos alakja ezen vallásoknak, ő a szerencse istene. A fáma úgy szól, hogy a 10. században élt szerzetes, Csi-ce koldusként járta a világot, azonban mindig nagylelkű és jó kedélyű volt, ócska zsákjából ajándékot osztogatott a gyerekeknek. Csi-cét később Buddha reinkarnációjaként tartották számon, halála után alakja az ázsiai folklór része lett, végül istenként tisztelték. Ábrázolásain jellegzetes kövérkés, kopasz alakjáról sokan a vallásalapító Buddhára asszociálnak – tévesen. Mint ahogy az is babona, és nincs köze a buddhista gyakorlathoz, hogy hasának megsimogatása szerencsét hoz.

A történelem folyamán előfordultak megmagyarázhatatlan jelenségek a nevetést illetően, ilyen például a nevetőjárvány. Az 1962-es tanganyikai eset szerint egy lányiskola diákjain uralkodott el fokozatosan a véget nem érő kacagás. Ez esetben tömegpszichózist emlegetnek a szakértők. Természetesen nevetőgörcs, röhögőgörcs bármikor, a legváratlanabb pillanatokban is ránk törhet – a kontrollálhatatlan kacaj azonban nem tart tovább pár percnél.

A nevetés jótékony hatásai közismertek, nevetés közben fájdalomcsillapító hatású endorfin szabadul fel, a stresszhormonok szintje csökken, és az oxigénellátás fokozódása révén a keringési rendszerre is jó hatással van. A nevetésterápiát számos esetben alkalmazzák, például a kórházakban gyermekeket és időseket látogató bohócdoktorok. De létezik nevetőjóga is, amely valójában egy nevetést mesterségesen indukáló edzés. A folyamat általában a valódi nevetésbe torkollik.

Mindezek után mindenkit bátorítunk napi legalább egy jóízű nevetésre – főként a borús téli időszakban. A napi adag teljesítésében segítségünkre sietnek régmúlt idők jókedvű emberei, akiknek fotóit adatbázisunk képállományából szemezgettük.

TEJ

Forrás:

Ajánló

A bükki barlanglakások

A magyar népi építészet különös produktumai a domboldalak puhább kőzetébe vágott, emberi lakhatásra szánt vájatok, a barlang- vagy partlakások, más szóval pinceházak vagy kőházak. Hazánk hegyvidékein, főként az Északi-Középhegységben, illetve a Budai-hegységben és a Dunántúlon találhatjuk meg a lakóhelyek ezen típusait. Adatbázisunkban nagyszámú képanyag böngészhető a Bükk és Bükkalja barlanglakásairól, így írásunkban erre a térségre térünk ki részletesebben.

Babonák bűvkörében

Hétköznapi életünkben is észrevétlenül jelen vannak a babonák, például sokan akkor is lekopognak valamit, hogy ne történjen meg, ha nem feltétlenül hisznek az ilyesmiben. Elődeink azonban még nagy szerepet tulajdonítottak a különböző hiedelmeknek, és a hozzájuk kapcsolódó rítusoknak, amelyekkel némi befolyást igyekeztek szerezni az olykor igencsak kiszámíthatatlan életesemények felett.

Tisztálkodj okosan – Időutazás higiéniában I.

„Mostál kezet?” - gyermekkorunk ismerős anyai intése sokszor felnőttként is eszünkbe jut az étkezések előtt, főleg, ha immár szülőként adjuk tovább e bölcsességet. Az elmúlt néhány évtizedben már senki sem vitatja a személyes higiénia fontosságát, mint ahogyan az sem kérdés, hogy lakásunkban van-e fürdőszoba. A tisztálkodás alapvetően a testkultúra része, amelyhez a test és a ruházat tisztán tartása egyaránt hozzátartozik.

Nem most jöttünk a falvédőről!

Az ismerős mondás, bár legtöbbször egyes szám első személyben használva, alapvetően nem rendelkezik túl mély jelentéssel: a közlője jelzi, hogy nem olyan ártatlan, tudatlan, hiszékeny vagy tájékozatlan, mint ahogy azt valaki feltételezi róla. Hogy falvédő-történeti szempontból se legyünk tájékozatlanok, készítettünk egy rövid összeállítást, melyhez adatbázisunk falvédőiből válogattunk.

A vecsési káposztától a nagykőrösi uborkáig – savanyított zöldségeink

A savanyított zöldségek fogyasztása hozzátartozik étkezési szokásainkhoz; van, aki maga készíti el, van, aki piaci savanyúságosnál szerzi be. A savanyú káposzta napjainkban is az egyik legfontosabb téli vitaminforrás, a nyár pedig nem az igazi az ablakban kovászolt uborka nélkül. Az egészséges táplálkozásban betöltött szerepük elvitathatatlan, erős aromájukat, fanyar ízvilágukat sokan imádják, mások kevésbé.

Ükanyáink „kisbubái” – csecsemőgondozás régen

Napjainkban a külön iparággá alakult csecsemőgondozási eszközök megkönnyítik (vagy olykor megnehezítik) a szülők életét. Pár évtizeddel, évszázaddal ezelőtt azonban ezeknek töredéke állt csak rendelkezésre. A sok esetben gyermeknek sem komfortos és veszélyeket rejtő tárgyakat leváltották a kicsik számára biztonságos és kényelmes eszközök, sőt ma már rengeteg a felesleges holmi. Kiállításunkban taglaljuk a legfőbb csecsemő- és kisgyermekgondozást segítő felszereléseket – többek között a bölcsőt, az ülcsiket, a járókát, az etetőpalackot – a magyar népi kultúrában és történelemben.

További tematikus virtuális kiállításaink