Színésznők sztárfotói

Nők sokáig nem állhattak színpadra, valójában a színházba járást sem tartották épp a női füleknek illő elfoglaltságnak. Egészen 17. századig tartotta magát a szokás, hogy a női szerepeket is férfiak játsszák. Valódi felüdülés lehetett a közönségnek, amikor nem kellett várakoznia a női szerepet játszó színészre, mert az még nem tudott megborotválkozni. Természetesen ismerünk híres művésznőket korábbról, de az igazság az, hogy megítélésük gyakorta nem volt jobb a prostituáltakénál. Az utókor pedig tehetségük méltatása helyett érdekesebbnek tartotta, hogy mely király vagy főúr ágyasai lettek vagy lehettek.

Nőtörténet és színház

KF_5401_10.jpgAzok után, hogy nők is megjelentek a színpadon, a színházba járási szokások is megváltoztak. Nagy hatást gyakoroltak a közönségre, de különösen a hölgyekre, akik először a színésznők viseletét kezdték el utánozni. Érdekesség, hogy kezdetben nem történelmi kosztümben, hanem az aktuális divatnak megfelelő öltözetben léptek a színpadra. Később, a fényképezés elterjedésével, nemcsak a divatipar, hanem a szépségipar is felfigyelt a bennük rejlő potenciálra, így váltak reklámarcokká. A napilapok hasábjain; Blaha Lujza púdert, Fedák Sári sósborszeszt és Havasi Gyopár krémet hirdetett.

Thália szolgálatában, hazánkban - a kezdetektől

A 18. századi vándortársulatoknál játszó művésznők megítélése igen kétes volt. De néhány évtizeddel később azok, akik társulati tagok voltak, komoly megbecsülésre tehettek szert. A korszak színésznőinek jelentős része eleve kapcsolatban volt a színházzal, legtöbbjük valamelyik férfiszínész felesége, leánya vagy testvére volt.

GondyEgey_00941.jpgA szakma elfogadásán az 1865-ben létrehozott Színészeti Tanoda is sokat lendített, és az is, hogy az iskola különös figyelmet fordított a növendékei erkölcseire. De milyenek voltak ezek a nők? Az biztos, hogy kevésbé kötötték őket a társadalmi konvenciók, talán emancipáltabbak voltak. Déryné mellett Prielle Kornélia volt az első, aki maga kereste kenyerét.
Prielle Kornélia már tizenévesen színpadon állt. A Nemzeti Színházban 1844-ben lépett fel először, fővárosi sikerei ellenére vidéken szívesebben játszott, így láthatta 1846-ban Petőfi Sándor Debrecenben. Az előadás közben Prielle nem az előírt dalt, hanem Petőfi egyik versét énekelte nagy átéléssel, az biztos, hogy nemcsak a közönség került elfogódott állapotba. Másnap Petőfi felkereste és megkérte a kezét, a házasság csak azért maradt el, mert sem református lelkész, sem katolikus pap nem eskette meg őket diszpenzáció nélkül. A következő évben Petőfi feleségül vette Szendrey Júliát, Kornélia pedig hozzáment Szerdahelyi Kálmánhoz és az eset megmaradt érdekes irodalomtörténeti adaléknak.

132346_irodalmi_fottr.jpg

Fényképgyűjtés - Lukács Juliska szép ruhái

Feltehetően senki nem talál semmi különlegeset egy családi fotóalbumban, a soha nem látott rokonok, szomszédok és megboldogult családtagok fotóival. Ami viszont az lehet, ha nemcsak családi fotográfiákat találunk abban a bizonyos albumban, hanem színészek, színésznők fotóit is. Hogy miért?
Minden pejoratív szándékú összehasonlítás nélkül, ez is egyfajta birtoklási vágy volt, mint a tinédzser kori plakátgyűjtés vagy a kosaraskártya cserebere, a 19. században ugyanilyen lehetett a színészek fotóinak gyűjtése.
Az adatbázisunkban is megtalálható, Debreceni Irodalmi Múzeum gyűjteményének jelentős hányada egy bizonyos Lukács Júliát ábrázol. A több mint 200 fénykép már önmagában jelentős szám, amiből arra következtethetünk, hogy a hölgy igen népszerű lehetett, az életrajza azonban nem ezt mutatja.
132684_irodalmi_fottr.jpgA rövid leírásból kiderül, hogy színésznő volt, nem mellesleg pedig Porzsolt Kálmán felesége - Porzsolt híres író, 1897-től a Népszínház igazgatója - a hölgy Nagyváradon született 1867-ben, 1889-ben végzett a pesti Színiakadémián, drámai szende és népszínművek állandó szereplője, a Népszínház társulati tagja egészen 1904-ig, ekkor vált el Porzsolttól. Válása után vidéken játszik, Aradon, Nagyváradon és Debrecenben. De miért készíttetett ennyi fényképet?
Juliska bár tehetséges művész volt, kortársai, de különösen Blaha Lujza mellett nem remélhetett óriási sikert, ki emlékezne a naivára, ha a primadonna áll a színpadon? 
Abban bízhatott, hogy a fotók, mint emlékek, maradandóvá teszik a fiatalságát, tehetségét, gyönyörű ruháit és a sikereit - és így is történt.


Forrás:

Szabó Anna Viola: Lukács Juliska ruhái

Kiss Csilla: Királynő vagy te a művészet országában In: Nők világa művelődés- és társadalomtörténeti tanulmányok


Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!