Érték vagy sallang?

Gyakran felmerül a vád művészi alkotásokkal szemben, miszerint „szép és jó, de nem lehetett volna másra, hasznosabbra költeni a ráfordított pénzt?”. A 19. század második felében is terítékre került ez a kérdés az egyébként igen magas művészi értéket képviselő és kuriózumnak számító emlékérmek kapcsán, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók körében. Virtuális kiállításunkkal ezúttal a Piarista Múzeum gyűjteményében található vándorgyűlési emlékérmeket és egy – a társaság által kiadott – jutalomérmet szeretnénk bemutatni.

705367_1.jpg1841-ben német mintára Bene Ferenc (1775-1858) és Bugát Pál (1793-1865) indítványozták egy tudományos szervezet létrehozását, amely rendszeresen tartana gyűléseket Pesten és más vidéki városokban. Ebből a kezdeményezésből kiindulva kezdte meg munkáját a Természettudományi Társulat és indult el a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társaságának vándorgyűlés-sorozata. 1841 és 1847 között évente, majd 1863-tól 2-3 évente tartottak gyűléseket egészen 1914-ig. A háború után még négy vándorgyűlést tartottak, az utolsót 1933-ban Budapesten. Bár a társaság és a vándorgyűlések eredetileg orvosi és természettudományos jellegű kutatások előmozdítására jöttek létre, az 1846-os Kassa-eperjesi gyűléstől kezdődően építészettörténeti, archeológiai emlékek vizsgálatával és azok védelmével is foglalkoztak.

Az 1822-ben megalakult Német Természettudósok és Orvosok Társasága (Gesellschaft Deutscher Naturforscher und Ärzte) gyűléseinek alkalmából emlékérmeket készített, amelyek közül kettő a Piarista Múzeum gyűjteményében is megtalálható. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága a harmadik, 1842-ben Besztercebányán megrendezett vándorgyűlés alkalmából adta ki az első emlékérmet. Ettől kezdve rendszeressé vált, hogy a nagygyűlés elnökeinek vagy a rendező városnak a költségén, esetleg gyűjtés révén emlékérmeket készíttessenek. Ezeket az emlékérmeket a résztvevők ajándékba kapták vagy megvásárolhatták. Az utolsó érmet 1886-ban a Temesvár-Buziásfürdőn rendezett vándorgyűlésen adták ki, ezt követően már csak jelvényeket készítettek.

705156_4.jpgA Magyar Orvosok és Természetvizsgálók első, 1841 és 1847 között tartott vándorgyűlésein Hanák János (1812-1849) piarista, zoológus is részt vett, aki a soproni gyűlésnek a jegyzői tisztségét is ellátta. Bár vannak források a vándorgyűlések résztvevőinek létszámáról, azonban ezekből az adatokból mégsem következtethetünk egyértelműen a kiadott emlékérmek darabszámára. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb emlékérme bronzból (néha aranyozott vagy ezüstözött bronz), és kisebb mennyiségben ezüstből készült. Kivételesnek számít az 1869-es fiumei gyűlés, amelynek olyan népes résztvevőközönsége volt, hogy több mint 1200 db érmet vertek, és ezek nagyobb része ónból, kisebb része ezüstből készült.

742159_9_2.jpgAz emlékérmek tervezői igen neves művészek közül kerültek ki. A besztercebányai érmet a helyi illetékességű Heinrich Ernst Karl (1781-1854), az 1844-es kolozsvárit a gyulafehérvári Josef Bernsee (1802-1849), az 1847-es soproni érem előlapját, illetve az 1864-es marosvásárhelyi érmet a bécsi Carl Radnitzky (1818-1901), az 1886-os Temesvár-buziásfürdőit Gerl Károly (1857-1907) és Mayer Elek (1840-1919) körmöcbányai vésnökök készítették. A többi vándorgyűlésre kezdetben a bécsi Joseph Daniel Boehm (1794-1865), majd a prágai származású, de szintén Bécsben dolgozó Wenzel Seidan (1817-1870) készítette a társaság emlékérmeit. Mivel Seidan 1870-ben meghalt, emiatt kétséges lehet, hogy valóban ő lehet-e a készítője az 1872-es herkulesfürdői, az 1874-es győri és az 1876-os máramarosszigeti érmeknek. Azonban a vándorgyűlések helyszíneit már jóval korábban meghatározhatták, így pedig valóban lehetséges, hogy Seidan volt a tervező, illetve a készítő, mint ahogy mindegyik érme esetében erre utalnak a jelzetek.

736294_12_1.jpgA vándorgyűlési emlékérmekkel olykor neves személyeknek is igyekeztek emléket állítani a társaság tagjai. Az 1847-es soproni gyűlés alkalmából, Kubinyi Ágoston (1799-1863) kezdeményezésére külön emlékérem készült a gyűlés elnöke, Esterházy Pál Antal (1786-1866) tiszteletére. Az 1863-as pesti gyűlés érme a társaság egyik alapítójának, Bene Ferencnek állított emléket, az 1886-os Temesvár-buziásfürdői gyűlés érmének előlapján pedig Trefort Ágoston (1817-1888) vallás- és közoktatásügyi miniszternek, a vándorgyűlés elnökének a portréja látható.

741354_20_2.jpgAz emlékérmek között különleges helyet foglalnak el azok a példányok, melyek ikonográfiai programjában különböző allegorikus alakok vagy ókori istenségek jelennek meg. Az 1845-ös pécsi érmen az oroszlánon lovagló Kübelé alakja látható, az 1847-es soproni gyűlés emlékérmének előlapján pedig Sopron címerpajzsát a koszorút tartó Flóra és a kígyós botot tartó Aszklepiosz fogja közre. Szintén szép példa az 1865-ös pozsonyi vándorgyűlés emlékérme. Az érem előlapján egy kút két oldalán ül Hygieia, az egészség allegóriája (Aszklepiosznak, a gyógyítás istenének lánya), illetve Prudentia, az okosság allegóriája. Az 1874-es győri vándorgyűlés emlékérmén pedig Hermész karolja át Pallasz Athénét. 

Az emlékérmek egyedisége és magas színvonalú művészi értéke ellenére a Természetvizsgálók között voltak tagok, akik kifejezetten felszólaltak ellenük. Az 1872-es herkulesfürdői gyűlésen Szabó József alelnök úgy nyilatkozott, hogy szerinte helyesebben járna el a társaság, ha azt az összeget, melybe az érem kerül, inkább tudományos monográfiákra fordítanák. Chyzer Kornél (1836-1909) a Vándorgyűlések történetét 1840-től 1890-ig tárgyaló munkájában így ír a gyűlési érmekről: „[…]Beszterczebánya városa rendkívüli lelkesedésében emlékérmet is veretett […], mely sallangot későbbi gyűléseink alkalmával elmaradhatlannak képzelték s még a legújabb időkig sem vetették le. Pedig mennyivel hasznosabb emléke lett volna az érem költségén elősegített egészségügyi vagy természettudományi munka! De hiába!” (Chyzer Kornél: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűléseinek története 1840-től 1890-ig, Sátoraljaújhely, 1890, 40.). Ilyen fogadtatás mellett nem csodálkozhatunk, hogy 1886 után már nem készültek vándorgyűlési emlékérmek, csupán jelvényeket és jutalomérmeket adtak ki.

742054_24_1.jpgA sors fintora, hogy a társaság által alapított három jutalomérem közül az egyiket pont – az emlékérmeket „sallang”-nak tituláló – Chyzer Kornél emlékére és tiszteletére adták ki 1910-ben, tovább színesítve a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók érmeinek palettáját. Az Ifj. Vastagh György (1868-1946) által készített jutalomérmet hat alkalommal osztották ki, múzeumunk őrzi a legelső adományozott példányt, amelyet az 1910-es miskolci vándorgyűlésen Bíró Lajos (1856-1931) zoológusnak ítéltek oda.

 

Herczeg Noémi - Borbás Péter
Piarista Múzeum

Forrás

Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!