Köztemetőből Nemzeti Emlékhely

A temetők nemcsak az elmúlás, vagy a gyász érzelmi síkja mentén értelmezhető terek, vannak olyan sírkertek, amelyek zarándokhelyekké váltak az utóbbi évtizedekben, ilyen a kolozsvári Házsongárdi, a párizsi Père Lachaise vagy a Fiumei úti Sírkert is. A héten ez utóbbi történetén keresztül arra keressük a választ, hogyan vált köztemetőből Nemzeti Pantheonná.

Egy kis temető történelem

arkadok.jpgAz 1840-es évek közepére Pest temetői komoly helyhiánnyal küzdöttek, ezért a városatyák 1847-ben úgy döntöttek, ideje kijelölni egy új köztemető helyszínét, ez lett a mai Fiumei úti – Kerepesi úti – sírkert. Kezdetben csekély népszerűségnek örvendett – ha beszélhetünk népszerűségről egy temető esetében – ,ehhez hozzájárult az a tény, hogy roppant körülményes volt megközelíteni. Ettől függetlenül, az 1848-49-es szabadságharcban elhunyt forradalmárok emlékére már az 1850-es évektől rendszeresen szerveztek ide tüntetéseket és koszorúzásokat. 

Ezen időszak egyik legjelentősebb eseménye; Vörösmarty Mihály gyászszertartása, mely a Bach-korszak elleni néma tömegtüntetéssé nőtte ki magát. Közben egyre inkább kiépült a kert infrastruktúrája, a városvezetés téglafalat emelt a terület köré, felparcellázták, majd beültették fákkal a földet. Sőt, határozat született arról is, hogy kiszolgálóépületeket (őrház, csontfülke, kápolna, halottas kamrák) létesítsenek ide. Különösen sokat nőtt a temető presztízse 1860-ban, amikor ide temették Forinyák Gézát, a joghallgatót, aki halálos sebet kapott egy Habsburg-ellenes tüntetésén. Gyászszertartása  csakúgy, mint korábban Vörösmartyé  szimpátiatüntetéssé alakult.
1871-ben merült fel először az a gondolat, hogy a temetőt a nemzet első számú sírkertjévé lehetne tenni, az ötlet Feszl Frigyestől származott. Végül 1885-ben a fővárosi közgyűlés 880. számú határozata dísztemetővé nyilvánította a területet. A továbbiakban a temető fejlesztése már tudatos volt, annyira, hogy a 20. századra egy része talán túlságosan is konstruálttá vált. Ami a sírokat illeti, ha a falsírboltokat – melyek a legrégebbi elemei a temetőnek  ,nem vesszük számításba, igen kevés 1885 előtti síremlék maradt ránk. 

Kultuszépítés

mauzoleum.jpgA temető történetének egyik első legjelentősebb gyászszertartása Deák Ferencé volt. Az idős államférfi 1876-ban hunyt el, végső nyughelyének elkészítésére pályázatot hirdettek, amelyet Gerster Kálmán nyert el. Az 1887. május 21-én felavatott sírbolt a magyarországi funerális művészet egyik legszebb alkotása.

1894-ben zajlott Budapesten minden idők legnagyobb tömegeit megmozgató és leggyakrabban emlegetett magyarországi temetése, Kossuth Lajosé. Kossuth hivatalosan, mint Budapest díszpolgára részesülhetett a szertartásban a Kerepesi úton. Mauzóleuma ma is hazánk legnagyobb síremléke, Gerster Kálmán és Stróbl Alajos munkája. A mennyezetet díszítő mozaikok Róth Miksa műhelyében készültek.

mozaik4.jpgAz árkádos sírboltok nagyrészt itáliai példák figyelembe vételével épültek. A közvélemény egyértelműen úgy üdvözölte az árkádsort, mint a falsírboltok felváltóit, azok reprezentatív szerepének átvevőit. Ekkoriban itt létesültek a legdrágább sírhelyek, olyan hírességek nyugszanak itt, mint Alpár Ignác, Görgei Artúr, vagy Jungfer Gyula műlakatos.

De nemcsak nagy formátumú államférfiak nimbuszának ápolására találunk példát. Jászai Mari síremléke rajta saját szövegezésű sírfeliratával már 1915 óta állt, pedig csak 1926-ban hunyt el. Persze már ekkor is előfordult, hogy még élő személyek sírra vésették nevüket, de teljesen elkészült emlékhely felállítása meglehetősen szokatlan volt. Jászai Mari azonban nemcsak elkészíttette, hanem gyakran látogatta is saját sírját, sőt állítólag találkozókat is rendezett a helyszínen. Sírja, mely Szabó Jenő és Miakits Károly műve más szempontból is különleges: a régi Nemzeti Színház köveiből – mely az Astoriánál állt  faragták.

Amikor a végső nyugalom sem örök

A huszadik század kezdeti éveit az újratemetések uralták, a viszonylagos nyugalmát csak a második világháború kitörése zavarta meg. 1945 januárjában egy szovjet műszaki alakulat rést robbantott a Kerepesi úti temető falán, majd a Vörös Hadsereg elfoglalta a temetőt. Másnap német ellentámadás indult, de elakadtak. Számos elesett katonát itt temettek el, tulajdonképpen így jöttek létre a szovjet katonai parcellák is. Már a bombázások során nagyon sok sírbolt és síremlék helyrehozhatatlan károkat szenvedett, de az ostrom után egy nagyobb létszámú szovjet csapat még napokig a temetőben táborozott. Azon kívül, hogy számos sírt kiraboltak és feldúltak köztük a Deák-mauzóleumot, feltehetően unalmukban, lövöldözéssel ütötték el az időt. Úgy tűnik különösen az emberalakokat kedvelhették, mert nagyon sok síremlék őrzi ennek az értelmetlen pusztításnak a nyomait. Ismerve az előzményeket talán meglepő, de a Fővárosi Tanács 1956-ban zárt temetővé és Nemzeti Pantheonná nyilvánította a területet. 

Az egyik legjelentősebb értékű sírrablás a Batthyány-mauzóleum kifosztása volt, egy temetői lopásokra specializálódott banda 1986 decembere és 1987 januárja között rabolta ki a helyet, ekkor tűnt el Batthyány búcsúlevele, díszkardja, karikagyűrűje és ékszerei. A másik nagy médiavisszhangot kiváltó rablás 2007-ben történt, amikor ismeretlen tettesek elvitték Kádár János földi maradványait. A sírok márvány előlapját levették, a föld egy részét kihányták, a fémkoporsót pedig kivágták. A rendőrség szerint Kádár feleségének hamvait tartalmazó urnának is nyoma veszett. 

_MG_7105.jpgA Fiumei úti temető egy kis darabján 1874-ben jött létre a Salgótarjáni úti zsidó temető. A neológ sírkert, a pesti zsidóság elitjének végső nyughelye lett, a kertben található legszebb síremlékeket Fellner Sándor és Quittner Zsigmond tervezte. A szertartási épület és a kapu Lajta Béla munkásságát dicséri. Sajnos valamikor az 1980-as években a szertartási épület kupolája beomlott, több sírrablás is történt, és a növényzet is súlyosan károsított több síremléket.
Természetesen nem ez volt az első eset, hogy a kertből lecsíptek egy darabkát, a Gumigyár terjeszkedése miatt alakult ki a sírkert mai formája.
A temetők 2016  májusa óta a Nemzeti Örökség Intézetének kezelésébe kerültek, az intézet munkatársai vezetett tematikus séták keretében mutatják be ezen csodás emlékhelyeinket. A túrák igazi kikapcsolódást nyújtanak hiszen nemcsak történelmünk elevenedik meg, hanem a park gazdag növény- és álaltvilága is. A faállomány legértékesebb tagjai a 100 évesnél is idősebb matuzsálemek, a gazdag madárpopuláció mellett pedig mókusok, pelék és rókák is élnek itt. 

Forrás:

https://epa.oszk.hu/00000/00003/00019/tanulm.htm

https://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_24_07_1999_2/?query=Kerepes&pg=128&layout=s

http://fiumeiutisirkert.nori.gov.hu/