Egy nagy magyar és büszke amerikai tudós: életműve Hungarikum

Ha megkérdezünk egy járókelőt, hogy ki Neumann János, Magyarországon vélhetően ismerni fogja a nevét – és azt válaszolja, „a számítógép feltalálója”. Ez egy olyan babér, amelyre az 1903-ban Budapesten, a mai Bajcsy-Zsilinszky utca és Báthori utca sarkán lévő házban született és „csodagyerekből”, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban Rátz László tanítványából vegyészmérnökké, majd nemzetközi hírű matematikussá, a huszadik század Emberévé vált tudós nemigen pályázott.

Hogy ki volt igazából Neumann János, azt sokan, sokféle regiszterben kutatták, a tudományos ismeretterjesztéstől a komoly szakmunkákig: öröksége a matematikusok, fizikusok, informatikusok, de még a meteorológusok számára is megkerülhetetlen – gondolatai a kvantumelméletet, a játékelméletet, az atomkutatást is megtermékenyítették.

A tragikus sorsú angliai kortársáról, Alan Turingról parádés könyv és film született Kódjátszma címmel, nyugodtan mondhatjuk, hogy Neumann élete is a nagy vászonra kívánkozik.

Eisenhowerrel

Dénes Gábor Neumann kortársait is megszólaltató dokumentumfilmjéből, a lánya, Marina von Neumann Whitman által írt memoárból (A marslakó lánya) és a Wisinger István által írt regényes életrajzból is (Egy elme az örökkévalóságnak) egy ellentmondásaival együtt is szerethető, jó humorú, színes egyéniségű korszakos zseni alakja bontakozik ki.

A számítógép története pedig olyan szövevényes, hogy egy embert kinevezni az „atyjává” nagy leegyszerűsítés lenne – de ha az 1940-es évek tudósainak kapcsolati hálóját nézzük (egy „lyukkártyás Facebookot”), akkor Neumann valóban központi figura, olyan nevek mellett, mint John Vincent Atanasoff, Presper Eckert, John Mauchly és Herman Goldstine.

Attól a legendás pillanattól kezdve, hogy Neumann János és az ENIAC elektronikus számológépen dolgozó Herman Goldstine matematikus összefutottak az aberdeeni vasútállomáson, Neumann érdeklődését felkeltették az első, épülő elektroncsöves kalkulátorok, mert felismerte, hogy ezen gépek segítségével munkaórák ezrei takaríthatóak meg és olyan matematikai kihívások is megoldhatóak velük, amelyek hagyományos módszerekkel korlátokba ütköznének.

Az EDVAC számítógép építésének tapasztalatait összefoglaló, 1945-ös tanulmányában (First draft on the report of EDVAC) leírt elvek, amelyeket összefoglalóan Neumann-elveknek nevezünk, meghatározták a későbbi, modern, ún. tárolt programú számítógépek működését és fejlődését: egészen a személyi számítógépekig, okostelefonokig bezárólag.

Sokan az első, modern értelembe vett számítógépnek a vezetésével konstruált IAS gépet tartják. Ez a gép 1945 és 1951 között épült meg, Neumann János mellett Julian Bigelow vezető mérnöki munkájával.

 IAS

1952-ben adták át ünnepélyesen. Az átadó után Neumann János – bohém szokásaihoz híven – partit szervezett, amelynek fénypontja a számítógép jégből mintázott modellje volt. Az elektroncsöveket rajzszögekkel helyettesítette a modellben – és a rajzszögek lassan a földre potyogtak, ahogy a jég elolvadt.

Neumann lánya így emlékezik: „(…) végül az entrópia győzedelmeskedett, és a számítógép pocsolyává olvadt. A jégből készült számítógép sorsa jól jelképezte az IAS-számítógép későbbi sorsának alakulását. Az IAS-számítógép épületében ma fitneszklub és óvoda működik, maga a gép pedig az Amerikai Történeti Múzeum „padlásán” porosodik, pedig a gép leszármazottainak milliárdjai „alakítják mindennapjainkat”.

 „Neumann János még úgy gondolta, legfeljebb egy tucat számítógép lesz, az „legmerészebb álmaiban” sem szerepelt, hogy milliárdnyi használója lesz majd a komputernek. „A felnőttek pedig dühöngenek majd, hogy a gyerekeik egész nap ülnek a képernyő előtt, és játszanak. Bár a számítógépes játékokat apám sem vetette volna meg, hiszen gyerekesen szeretett játszani” – zárja ezzel kapcsolatos eszmefuttatását Marina von Neumann Whitman.

A Neumann-elvű gépek családfájáról a magyar informatika egyik úttörője, Kovács Győző tartott izgalmas, személyes hangú előadást a Hacktivity-n.

A „padláson porosodó” IAS számítógépet legutóbb Kutor László kutatta fel az Egyesült Államokban – és mutatta be egy videóban.

Báró margittai Neumann János – amerikai nevén John von Neumannszemélyes tárgyait a nevét viselő Neumann Társaság Szegeden található informatikai múzeumában mutatjuk be, ahol egy 1957-es amerikai újságoldal is látható: egymás mellett láthatjuk benne Neumann János nekrológját és a korábbi magyar kormányzóét, Horthy Miklósét – a két halálhírt a végzetes véletlen sodorta egymás mellé.

A múzeumot 2013-ban maga Neumann lánya, Marina von Neumann Whitman nyitotta meg ünnepélyesen.

Neumann János már a második világháború előtt az Egyesült Államokban telepedett le, ott vált a helyi közélet és tudomány kiemelkedő alakjává. Életművére szülőhazája is büszke, a Neumann Társaság felterjesztésére munkássága a Hungarikumok sorába került. A Neumann Társaság múzeumában Kovács Győző tollából mutatunk be egy tablósort életéről, melyet most a MaNDA adatbázisban kutatók számára is megtekinthetővé teszünk.

Neumann János nem volt pesszimista, hanem valóban „realista optimista” ember volt, aki hitt a fejlődésben és hogy a „türelmes, rugalmas, értelmes” emberek számára a jövő óriási lehetőségeket tartogat. A klímaváltozás, a világjárványok, az információdömping idején is használnunk és művelnünk kell a tudományt. Hogy fogalmazott Neumann? „A technológiák mindig konstruktívak és közvetlenül vagy közvetve hasznunkra vannak. Következményeik azonban fokozhatják az instabilitást.”

Képes Gábor
a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság
főmunkatársa

Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!