Virtuális valóság és 3D a barokk korban

A Piarista Múzeum kamarakiállítása valóságos időutazásra invitálja az online látogatókat, ugyanis a manapság oly közkedvelt VR (virtuális valóság), illetve a 3D-s képek korai képviselőit mutatja be. Grafikai gyűjteményünk ugyanis közel 60 darab olyan erőteljesen perspektivikus, színezett metszetet, panorámaképet rejt, amelyek története egyedülálló művelődés-, média-, és művészettörténeti jelentőségű. A 18. században ugyanis ezek a képek töltötték be az internet vagy a televízió szerepét, távoli, elérhetetlen tájakra és városokba repítették el szemlélőiket, a valóság illúzióját keltve.

Firenze látképe az Arno-ról

Firenze látképe az Arno-ról – Piarista Múzeum CC BY-NC-ND

A koronavírus-járvány miatti karantén időszakában talán még erőteljesebben megtapasztalhattuk, hogy az online, virtuális tér végtelen lehetőségeket és világokat nyit meg előttünk. Bekapcsoljuk modern "dobozainkat", laptopunkat, okoseszközeinket, televíziónkat és virtuálisan eljuthatunk távoli országok múzeumainak kiállítótereibe, vagy a Google Utcakép segítségével barangolhatunk ismeretlen városok terein. A mi generációnk számára már egyre nehezebb elképzelni, hogy bizony nem volt ez mindig így. 20-30 évvel ezelőtt sem, a barokk korban pedig pláne nem. A kíváncsiság, a világ megismerésének vágya viszont mélyen bennünk gyökerezik, és nem volt ez másként 18. századi elődeinkkel sem. Ez a vágy hozta létre a 18. század derekán a Guckkastenbildek műfaját. Ezen perspektivikus panorámaképek a 18. század optikai innovációival váltak népszerűvé, s lettek a vizuális szórakoztató eszközök úttörői. Városról városra járó képmutogatók vitték a vásárokra kukucskáló dobozaikat, ahol aprópénzért cserébe távoli vidékek, messzi városok gyönyörű látképei, utcaképei, művészi épületei vagy éppen csatajelentek, katasztrófaképek elevenedtek meg három dimenzióban, valósághűen az egyszerű emberek tekintete előtt.

Velencei perspektivikus látkép

Velencei perspektivikus látkép – Piarista Múzeum CC BY-NC-ND

A válogatásunkban szereplő metszeteket Európa-szerte erre szakosodott műhelyek adták ki, ilyenek voltak Londonban John & Thomas Bowles, vagy Robert Laurie & John Whittle kiadói, Párizsban a Basset-, Chereau-, Daumont-, továbbá a Hucquier- és Mondhare-nyomdák, de a Német-Római Birodalom területén legtermékenyebb Georg Balthasar Probst (1732-1801) augsburgi nyomdája, de jelen voltak Itáliában is. Az angolul "Prospect" vagy "Perspective View", a franciául "Vue d’Optique" vagy "Vue Perspective", míg a németben "Guckkastenblatt" és "Guckkastenbild" névvel illetett perspektivikus metszetek egy speciális nagyítólencsével felszerelt eszköz, a zograszkóp alá, vagy egy szintén nagyítólencsés zárt dobozba, a kukucskálódobozba helyezve erős térbeli hatást keltettek a nézőben.

Egy ostrom alatt álló város perspektivikus látképe

Egy ostrom alatt álló város perspektivikus látképe – Piarista Múzeum CC BY-NC-ND

A képek elhelyezkedése és feliratozása a legtöbb kiadónál azonos mintát követ. Általában a kép alatt találjuk a címet, hol egy, hol több nyelven, ezek általában az ábrázolt országtól vagy várostól függően latin, német, angol, francia, olasz, vagy holland nyelven íródtak. Néhol a kép fölött is látható egy rövid, tükrözött felirat, mely a néző számára töltött be magyarázó funkciót; a tükröt alkalmazó képnézegető szerkezeteken át ugyanis mind a felső felirat, mind a metszet kompozíciója tükrözötten tárult a néző elé. Így a Guckkastenbildek akkor adtak „helyes” képet a zograszkópon keresztül, ha eredeti állapotukban a valóság tükrözött mását ábrázolták.

Témájukat tekintve is rendkívüli a változatosság a perspektivikus metszetek műfajában. Többségük városi látkép, utcákkal, kikötőkkel, palotákkal, kastélyokkal, körülöttük parkokkal, de gyakran találkozunk egzotikus tájképekkel vagy katasztrófajelenetekkel is. Emellett történelmi jelenetek és más különleges események, szárazföldi és tengeri csaták, ostromok, felvonulások is kedveltek voltak, amelyeknél általában az esemény időpontját is feltüntették.

Hajótörés

Hajótörés – Piarista Múzeum CC BY-NC-ND

Gyűjteményünk e népszerű témák mellett egy különleges kincset is rejt: egy színezetlen, nagyméretű lapokból álló Az ókori világ hét csodája-sorozatot, amely egzotikus tematikájával különösen kedvelt volt a korban. Jómódú családoknál társasági szórakozássá vált a képnézegetés, de a vásári mutatványosoknak köszönhetően az egyszerű emberek is részesülhettek az élményben, s egy pillanatra távoli vidékek elevenedhettek meg akárki előtt.

Az ókori világ hét csodája

Az ókori világ hét csodája, Az alexandriai világítótorony – Piarista Múzeum CC BY-NC-ND

De mikor kerültek ezek a perspektivikus panorámaképek, a Guckkastenbildek a Piarista Múzeum gyűjteményébe? A színezett metszeteket összefogó borító segítségünkre siet a kollekció datálásával kapcsolatban. A borító kézzel írt, latin nyelvű felirata: „No. V. Cupra diversa illuminata” (Különböző színezett metszetek) Hegedűs Alajos (1761-1843) piaristának, a magyar provincia titkárának kézírása, aki 1809-ben elkészítette a rendtartomány akkor már Pesten őrzött levéltárának részletes jegyzékét, amely szerint a színezett metszetek a „belső levéltárban” voltak, más metszetekkel, tervrajzokkal és térképekkel együtt.

706733_1.jpgA szerzetes egyébként borítóként egy szépírás-gyakorlatnak is tekinthető, kézzel írt diákköszöntőt használt fel, amely Perczel Imre (1733-1795) piarista tartományfőnöknek szól. Mindez arra utal, hogy a kollekciót a 19. század legelején már rendezett, rendszerezett formában tárolták, maga a gyűjtemény pedig még korábban, már a 18. század végén összeállhatott. A levéltárat az 1920 utáni években Jászai Rezső (1871-1952) levéltáros átrendezte, a térképekről és a tervrajzokról új jegyzéket készített, a metszetek pedig valószínűleg ekkor kerültek át az újonnan alapított Piarista Múzeum gyűjteményébe.

 

Borbás Péter – Helmeczi Boglárka
Piarista Múzeum